Az egyik delutan megneztem Idaho Falls nevezetessegeit is. Egy kepen az osszes:
Szoval, a leginkabb ismert epulet az a helyi mormon templom. A masik pedig a Snake river duzzasztoja. Ez nagyon hasonlit a heidelbergiekhez, ahol igazibol csak egy egeszen kicsi duzzasztas van es azt egy kisebb turbina meghajtasara hasznaljak atfolyo rendszerben.
Divatos azt gondolni, hogy amerikaban szemet kaja van, de az velemenyem az, hogy lehet, hogy sok olcso kaja van, de hogy minosegi kajat egyszerubb venni itt, mint otthon, abban biztos vagyok. Ez egy kisvaros, de nalunk Osloban mar nincs bolt, amiben csak hasonlo zoldsegpult lenne. Raadasul ez meg csak nem is a legnagyobb WalMart.
Ez meg a hotel parkoloja (rossz volt, ne menjetek az idaho fallsi Super8-ba), amiert lefenyekepeztem az a szerintem tok amerikai eleterzes. 
A kurzuson kulon felhivtak a figyelmunket a helyi nevezetesseg kakaos tejre. Tenyleg nagyon finom, szerintem legalabb a ketszeresere kellene higitani tejjel, de nem is ez a vicc: nezzetek meg az alkotoelemeket, meg ebbe is tudtak rakni krumplit :-).
Idaho Falls hotelzona 🙂
A templom, elotte a Snake folyo es ugyanolyan ludak, mint akik nalunk is laknak.
Meg tobb liba.
Most mar kozelrol is.
Aztan itt a gat.
Meg tobb gat.
Masik oldalrol is.
Varoskozpont, de komolyan.
Varoskozpont.
Szoval ennyi. Kemeny.
