Az utolso korben megneztuk a Picasso-muzeumot es utana atsetaltunk a csokimuzeumba.
Mondjuk a Picasso-muzeumrol ez az egy, az epuletrol keszult fenykepem van csak, mert bent nem lehetett fenykepezni, meg igazibol talan felesleges is. Vagy eloben nezze meg az ember, vagy valamilyen jo minusegu albumbol.
Szoval amikor ott vegeztunk, atsetaltunk a csokimuzeumba, remelve, hogy ez megfelel majd a gyerekeknek. Szerencsere tetszett nekik. Jopofa volt, hogy a belepojegy egy kis tabla csoki, amit mindenki az otthoni orszaganak megfelelo nyelvu csomagolasban kap.
A kiallitott csokiszobrok szerencsere nem csak osregiek voltak, egeszen friss temak is elokerultek, mint ez a szuperhosos-legos.
Az erdekesebb szobrokkal a gyerekek kulon kertek, hogy fenykepezzuk le oket.
Kezukben a jegyek. Ami tenyleg tok jo, hogy itt gyartanak is csokit, ugyhogy az egesz epuletet belengte a finom csokiillat (es mellette az epulet tobbi reszeben pedig szakacsiskola mukodik).
Veronikanak kulonosen tetszett ez a csokiszobor-dolog :-).
Egesz sorozatot kellett rola csinalni.
Ez egy kakaobab-malom.
Csomo szerkezetet is meg lehetett csavargatni.
Aztan atmentunk a kozeli parkba, egy kicsit jatszoterezni.
Itt is talalkoztunk a zold baratpapagajokkal.
A jatszoter talan a legidegesitobb volt az itteniek kozul, mert kicsit koszos, de legalabb nagyon porolo/szallo homok volt benne, plusz volt egy kis idiota is, aki allandoan ontogette a tobbiekre. Pedig a hely lehetett volna akar jo is, arnyekos, csuszdas, megsem tudtunk fel oranal tovabb maradni.
Szerettem volna megnezni a park tobbi reszet is, mert szep szobrok vannak benne, de Erikre rajott a vagdalkozos merevhiszti egy igazan sulyos esete, amikor mar tenyleg ott tartottam, hogy belevagom a vizbe. Ugyhogy sajnos csak ez az egy, megtevesztoen nyugodt kep keszult es mennunk kellett vissza a hotelbe.
Lélegzet elállítóan szép helyeken voltatok a kis gyönyörűségekkel. 🙂