Az allatkert mindig a kotelezo program resze, a mostanin is jol szorakoztak a gyerekek es meg nekunk is okes.
Eloszor a madarakat neztuk meg, mert egybol a bejarat mellett voltak. Itt a kek ara kulonosen erdekes volt (a Rio rajzfilmben egy ilyen papagaj a foszereplo).
A kifutok egyebkent okesak voltak, semmi kulonos, de a gyerekek elveztek, hogy kozelrol nezhettek az erdekes allatokat, peldaul itt a szavanna-kifuton.
Vagy itt az esoerdok madarvilagat bemutato madarhazban.
Az egesz varosban talalkozhattunk baratpapagajokkal, onfenntarto populaciojuk el Spanyolorszagban. Erdekes, hogy Londonban is el egy zold papagaj populacio, de az egy masik faj. Az allatkert fain ket szinten koltottek: a felson szurkegemek, az alson pedig a papagajok. Megint teljesen ramjott a ramszarik-a-madar retteges, ugyhogy itt csak gyorsan atcsusszantunk.
Ez az also szint, a gombocok a papagajfeszkek.
Volt itt is egy kicsike akvarium, de a csikohalakon kivul semmi emlitesre melto nem volt benne.
A park egyik kozponti teren szep szokokut is volt, a szobor feje felett az esernyo hatarozottan praktikus.
Az egyik meglepoen nagy kifuto a komodoi sarkanyoke volt. Altalaban egy, maximum ketto allat szokott elofordulni egy allatkertben, de itt ha jol emlekszem legalabb hatan voltak.
A vizilo tovabbra is az egyik allat, ami a legmelyebb benyomast teszi a gyerekekre, mert hatalmas nagy es megis ott ul a vizben.
Az orrszarvu sem rossz persze, bar a nagy meleg miatt mar o sem igen mozgott tobbet, mint a vizilo.
Csaladom es egyeb allatfajtak.
