Mindenkeppen szerettem volna megnezni a hajozasi muzeumot, ugyhogy ez volt az egyik nap kezdoprogramja.
Meg a bejaratnal volt nehany ilyen erdekes hajocska, a bal oldali gyongyhazbol keszult, a jobb oldali pedig palcikara es zsinorokra novesztett kristalyokbol all.
A legnagyobb bemutatott emlek egy teljes meretben megepitett galya-replika:
Szep nagy darab, durva lehetett amikor rajta volt a motor is (tobb szaz evezos hajtotta).
Nehezfegyverzet vagy dofoorr nem volt meg rajta. 
Viszont nagyon szep famunkat vegeztek a hatso reszen, az elokelo utazok helyen:
Volt meg nehany szebb makett is, aztan ugy dontottunk, hogy a muzeum ettermeben eszunk ebedet.
Az etterem hangulatos, falakkal korulvett narancsligetben volt, engem leginkabb a katedralisok belso kertjeire emlekeztetett, ami teljesen jo, mert azok is ritka kellemes bekes helyek.
A kis toban sok teknos volt, a vegen a pincerlany ki is vett a gyerekeknek egyet, akit meg is lehetett simogatni.
Maga a to persze sokkal erdekesebb volt, mint az ebed.
Azert ettek is egy kicsit, nehany falatot. Bar, oszinten, ez az ebed talan a legrosszabb volt, amit a varosban kaptunk.
Szerintem ilyen pillanat nem is volt, amikor eppen mindharman azon dolgoztak, hogy egyenek egy kis fagyit.
A muzeum utan a kozeli ugraloparkba mentunk, mert Lily szeretett volna ugralni. Persze zarva volt. Elozo nap nyitva volt este 10-ig, de sajnos szerintuk meg mindig eloszezon volt csak, ezert hetkoznap egyatalan nem nyitott ki.
Ugyhogy gyorsan alternativ programkent a nap egyik utolso indulasat meg elerve elmentunk egy egy oras kikotoi setahajozasra:
Eriknek nagyon tetszett a galya:
