Mar a Burj Khalifaban is bejott, ugyhogy jo elore foglaltam asztalt a tv-toronyba, mert igy nem kellett kivarni a sort es azert megis jobb inkabb masfel orat uldogelni fent, mint korbesetalni egy szintet es lemenni utana. A gyerekek miatt amugy is elonyosebb, ha ok kapnak valamit enni, mi pedig nezegethetunk mellette.
A “lounge”-ban kapasbol megcsapott a hamisitatlan k-europai hangulat. Szoval nem voltak szekek. Viszont egy orat kellett varni a szegenyeknek (;-)), ugyhogy a foldon ultek. Meg a gyerekeink is, mert ugyan nekunk “premium plus” jegyunk volt, de 15 perccel elobb ertunk oda. Ehhez sem jart a kulon varo. Aztan meg egy rovid biztonsagi ellenorzes utan (az elso meg a bejarat elott, satorban), vegre beszallhattunk a liftbe es irany fel. 
A lift jopofa, a tetejen egy szekcio uvegbol van, ugyhogy latszik a torony belso terhaloja es ahogy megyunk felfele a tobb, mint 200 meteres magassagba. A kilatas azert eleg jo volt :-).
A sok filmszereples miatt mindig azt hittem, hogy az Alexanderplatz valami “nagy” dolog. Igazibol meglepoen kicsi es valahogy szerintem nem is ervenyesul. A vilagora jopofa, de valahogy a tobbi csak egy atlagos ter.
Fent a gyerekek egy ideig neztek a kilatast, aztan foleg az kototte le oket, hogy neztek, ahogy forog korbe az asztalokkal a padlo es hogy a falba epitett “gyemantokat” izelgessek. 
A masnapi program, a Museumsinsel, a dommal es jobbra a muzeumokkal. A kepen balra latszik az a rettenetes rozsaszin cso, ami a voros varoshaza elott megy.
Bizony, az volt a legnagyobb gyemant :-).
Az ora elott, itt mar kozel a szettepeshez.
Valahogy van benne valami mely, sztereotip k-europa, nem? A nem vilagito betuk az allomasnevben, a kicsit depressziv hangulat, a felsovezetek, a kozvilagitas dunaujvarosi szinvonala. Elmenne a Blade Runner egyik diszletenek is.
