Par het alatt oregedve plusz ket-harom evet, vegul sikerult augusztusban bekoltozni a lakasba.
Iden is elneztunk a vidamparkba. Kellemes volt, igazibol sokkal jobban tetszik, mint a vasut melletti jatszoter, viszont azert ehhez autoba kell ulni, raadasul sajnos a felnotteknek is fizetnunk kell jegyet, hiaba nem hasznaljuk egyik jatekot sem. 
Erdekes, hogy meg a nagyoknak is tetszenek ezek a kis szines korhintak.
Szerencsere Lily es Erik mar eleg nagy ahhoz, hogy egyedul menjenek a kis kukac-hullamvasuton, igy nekem nem kellett felulni. Mentek vagy 10-15 kort. 
Augusztussal egyszeruen kiurult a part. Ez a kep augusztus masodik heteben keszult, este kilenc ora korul. Az alkalmazottak mar azt mondtak, hogy ezen a heten meg 11-ig vannak nyitva, de jovo hettol mar csak 10-ig, aztan meg bontjak a tabort. Ket nagy hinta mar eleve nem volt itt, mert atvittek oket a boglari szureti mulatsagra.
Aztan kirandulasnak elmentunk meg Balatonfoldvarra is. Igazibol oregszem es Fureden kivul Foldvaron fog el egyfajta nosztaligkus erzes. Bar a nagy rendormotors mar nem all itt, maga a molo es a kitkoto kornyeken nem valtozott tul sok minden. Eleg viharos volt a szel, Lily es Erik nem is jottek ki a hullamtorohoz.
Hogy erdekesebb legyen az utazas vonattal mentunk oda-vissza. A gyerekek eloszor ultek olyan vonatban, aminek nyithato volt az ablaka 🙂
A kikoto kornyeken volt jo ket orank, eleg jol eltelt, ettek, jatszottak a jatszoteren.
Aztan felmentunk Lellerol Radpusztara is lovagolni. A lovaglas resze tok jo volt, az etterem nekem mar nem. Az az igaz 500 szekes ipari “Tscharda”. Viszont itt is voltak nyuszik es cicak is. Veronika meg a cuki kicsi ponitol is felt, ugyhogy nala csak ponisimogatasig jutottunk.
Lilynek nagyon bejon a lovaglas.
Elmentunk cirkuszba is, itt Vikiek jottek velunk. Eppen nem igazan latszanak, de azert Miki feje ott az ormanynal azert feltunik.
Erik ejszakai horgaszott kicsit papival. Miutan megdezsmalta a csali csemegekukoricat mar eppen osszegombolyodott egy parnara, hogy o akkor kicsit “pauset” tart, amikor hallottam a teraszrol, hogy “Fogas!, Fogas!”. Hat nem megette a torpeharcsa. Teljesen fellelkesult, de azert utana mar behoztuk aludni. Mas fogas aznap nem jott.
