Kicsit elmaradasban vagyok, de lassan kiheverem a ket honap szabi utani munkabaallas sokkjat. Szoval a nyar elso utja a Plitvicei-tavakhoz vezetett. Itt az elso nap delutanra leutaztunk Smoljanacba.
Eloszor nem ertettuk, hogy miert uj az osszes haz, aztan sajnos az emlekmu eszunkbe juttatta. Ez volt az egyik teljesen elpusztitott horvat falu.
A kis fatemplom is kivulrol reginek tunt (igazibol ezek a katranyos-zsindelyes epuletek kortol fuggetlenul ugyanugy neznek ki es a szaguk is egyforma), de igazibol ez is a haboru utan epult.
Az apartmannal teljesen elegedettek voltunk, a haziak kedvesek voltak es tenyleg csak 5 km-re volt tolunk a nemzeti park, ugyhogy meg a gyerekekkel sulyosbitva is ott tudtunk lenni olyan koran, hogy jutott mindharom autonak parkolohely.
