Megerkeztunk. A repules embert probalo volt. Kezdodott azzal, hogy majdnem lekestuk a Gardermoen-Parizs CDG gepet, mert bar ott voltunk idoben a repteren es elore be is checkoltunk interneten, megis 50 (!) percbe tellett, amig a baggage drop pultnal sikerult leadnunk a poggyaszunkat.
Addigra mar villogott a beszallas felirat a gepunk mellett. Ez ugye meg nem gond. Rzso elment wc-re, erre abban a pillanatban atvalt Gate closingra. Na, persze nekem sem kellett tobb, hogy enyhe gyomorgorcs jojjon ram. Mindegy, elkezdtunk szaladni a biztonsagi ellenorzes fele, ott persze kiszurtak a legzoautomatat, hogy mutassuk meg, milyen bomba van nalunk. Eloszor nem tudtam, hogy mit akar nezni a faszi, mondtam, hogy nyugodtan turjon bele a hatizsakba, mert sietunk. Megnezte, rendben volt. Utana szaladas a kapuhoz, szerencsere kozel volt. Elertuk.
A szekek kegyetlen szukek voltak, mozdulni sem tudtam, a csipom mindket karfat kb. 2 centivel feszitette ki. De legalabb volt egy helyes stewardesslany.
Aztan mar kezdtem szarul erezni magam, amikor CDG felett mar a harmadik kort kezdtuk. Leszalltunk, 40 perc keses… Az Air France sporolasa miatt, hiaba veluk utazunk az egesz uton, CDG-n meg kellett varni a poggyaszunkat, hogy aztan mi athurcoljuk Orlyra, ahonnan Pointe-a-Pitre-be indult a gep.
Na, ez megint fel ora volt, szoval 10:20 korulre kezdtuk el keresni az Air France buszt, ami kozvetlenul Orlyra megy. Kiderult, hogy fel orankent megy, de ezzel eppen szerencsenk volt, mert 00-30 a ket indulasi idpont. Meg is erkezett, 10:30-ra. Aztan tokoltek egy csomot, 10:38-kor indultunk el.
Ezert eppen Parizs kozepen voltunk, amikor elvileg lekestuk a check-int a PTP-i gepre (11:00). Kicsit sem voltam am ideges.
Odaerunk Orlyura 11:20-ra, rohantunk mint az orult a pulthoz, eszre sem vettem, de ugy berongyoltam a kijaraton, hogy fel sem tunt a check-inre varakozo tomeg. Mindegy, senki sem cirkuszolt, be checkeltunk, mentunk a biztonsagiakhoz, ahol persze megint legzoautomata mutogatas volt. Aztan beszalltunk a gepre. [A helyzet korantsem volt ilyen szornyu, de Gyuri nem aludt elozo ejszaka, ezert faradt volt es nyugos. Es rettenetesen paras. Hat, ilyen szenvedeseket kell kiallnia annak, aki ket hetre megy nyaralni a Karib-tengerre. 🙂 Rzso]
A gep kurva nagy volt, Boeing 777-300ER, 3-4-3 ulessel a turista osztalyon, 6x sorral. Mi az 55. sort valasztottuk, mert ott mar csak 2-4-2 szek volt, igy csak magunkat kellett elviselni.
Nehez volt, mert meg az elso negy ora “elrepult”, a masodik fele azert mar igazi kinszenvedes volt. Raadasul az ut kb. felen meg razott is a gep ezerrel, nem szabadott felallni sem.
Aztan vegre megerkeztunk ide. 26 fok, 100% paratartalom, kokuszpalmak. Elmentunk az autoert (Citroen C1), amibe azert a borondjeink eppen csak belefertek.
A hotelt minden gond nelkul megtalaltuk, elveztem a “szaguldast”, hiszen 110-zel szabad menni az autopalyan. [Norvegiaban altalaban max. 80-90-nel szabad menni. Az egy szem autopalyajukon nehany kilometeren at mar akar 100-zal is lehet menni.]
A hotel rendben van, a kaja finom, bufereggeli es -vacsora van, szoval nem ehezunk :-). Aztan van itt nem messze egy Cora, ugyhogy ott vasaroltunk egy csomo gyumolcsot, erdekes, pl. ananaszbol 4 fele van, bananbol 6-8. [Meg vettunk egy kest. Ugy tunik, minden nyaralasunkkor veszunk egy kest. Lassan ideje lenne feltenni a bepakolasi listankra, mert ha igy folytatjuk, kiturnak minket a kesek a konyhabol.]
[Az egesz szigeten igazi tropusi hangulat van. Minket egyfolytaban a Tropico nevu jatekra emlekeztet. Minden epuletre, beleertve a hotelt is, jellemzo egyfajta kedelyes, mersekelt lepukkantsag, ami bajos, sajatos hangulatot eredmenyez a palmafakkal es a vakito napsutessel parosulva. A hotel negy csillagos, a szoba alapjan en max. harmat adnek neki, azt is nagy joindulattal. De az extra szolgaltatasokat latva (uszomedence, tengerpart, tropusi kert, bar estenkent elo zenevel, ket etterem) osszessegeben egyetertek a negy csillaggal. Az etel finom, a kreol konyha izletes, bar majdnem egy kicsit tul fuszeres. A valasztek eleg nagy, szoval az ember mindig talal valamit (fuszeres, kevesbe fuszeres, hal/hus), amit szivesen megenne.]
Az elso napot a hotel es kornyekenek felfedezesevel es az idoeltolodas okozta bambulassal toltottuk, meg sohasem voltam ennyire kipihent hajnal 5-kor (az idoeltolodas 5 ora).
Tegnap, hetfon, elmentunk merulni! Na, hat ez fantasztikus. A Jacques Cousteau termeszetvedelmi teruleten voltunk, gyonyoru! A latotavolsag 50-60 meter, lattam teknost, rengeteg halat, korallokat, szoval fantasztikus volt. Szombaton megyunk meg ket merulesre, aztan utana meg tobbre 🙂
Visszafele setaltunk az esoerdoben, ahol lattunk kolibrit :-). Az ut hatalmas banan, kave es cukornad ultetvenyek mellett visz.
[A sziget sokkal nagyobb, mint szamitottuk (1600km2). Pillango alaku, ket reszbol all. Az, amelyiken mi lakunk (Grande Terre) lapos, fokent cukornadat termesztenek rajta. A tengerpartok itt az Atlanti-oceanra neznek, amitol jo nagy hullamok vannak. Lehet benne ringatozni. A masik reszen (Basse Terre) vannak a kakao- es kaveultetvenyek, rumfozdek es a vulkan. Itt van tobb tropusi oserdo, meg mangrove erdo. Gondolkodtunk is, hogy kellene vinni mangrovegyokeret az akvariumba, de aztan arra jutottunk, hogy a hataron valoszinuleg furan neznenek, ha beallitanank hat kilo gyokerrel. 🙂 (A mangrove gyokere azert jo az akvariumba, mert nem rohad meg a vizben.) A basse terrei tengerpartok a Karib-tengerre neznek, itt nyugisabb a viz es kevesebb homok van felkavarva benne.]
Ma (kedd) meg nem tudom, mit csinalunk, hiszen csak reggel 7 ora van 🙂
