Andorraban meg megneztem az automuzeumot, ami sajnos magangyujtemeny, ezert fenykepezni tilos benne. Mindenesetre, szerintem megeri bemenni, meglepoen erdekes a gyujtemeny az egyszeru epulet ellenere is.
Ezutan Franciaorszag fele vettem az iranyt, mert szerettem volna furodni egyet finom meleg vizben is. A cel a kozeli furdohely, Ax-les-Thermes volt. Komolyan, alig egy oranyi ut es szerintem Franciaorszagban meg a fak is mashogy nonek. Nagyon kellemesen ereztem magam, szep zold volt minden, nyugodt videki kisvaros.
Mar regota ismert furdohely, ilyen szep epuletek is vannak. A platanok meg nem hajtottak eleg hosszu agakat igy kora tavasszal, de nyaron mar szep arnyekos lesz a foutca is. 
A gyogyvizre korhaz is epult, az egyik legregibb medence eppen itt, a korhaz elotti teren van.
Lehet benne labat logatni, nagyon finom, 30-32 fokos vize van, jol esik.
Egy jo negyed oras pihi utan gondoltam ebedelek egy jot.
Ami itt nem is lehetett igazan mas, mint valami kacsa. Az etteremben (jellemzoen francia) senki sem beszelt a francian kivul barmilyen nyelven, de azert sikerult rendelni kacsat :-). A nyaralas egyik legjobb fogasa volt a rozsaszin kacsamell petrezselymes krumplival, piritott zoldseggel es salataval. Ezutan eltolttem meg kb. ket orat a furdoben, aztan elindultam haza.
Itt utkozben meg lattam a Montserrat melletti hegyeket is, aztan hazaertem es meg kimentunk kicsit furodni. A gyerekek mar keszen alltak:
Jo, reszben 🙂
Nem emlekszem melyik nap volt, de egyszer, amikor a homokkal jatszottak, Veronika eppen kulonosen elvezte: felment, osszehomokoztam magat, aztan ilyen kuncogo hangon jott le a vizhez es mondta kozben, hogy Møkkete, møkkete! (koszos, koszos), aztan lemosta magat es ment megint fel osszekenni magat. Es ezt igy korbe-korbe :-).
