Az utolso nap a koderdo utan meg megneztem a masik epuletet is, itt inkabb a fak es a mersekelt egov volt a fokuszban. Eloszor meg nehany kep a koderdorol.
Ez a resze nem tetszett a kiallitasnak, a “hegy” gyomraban ametiszt geodakat es cseppkoveket allitottak ki. En ertem, hogy itt nincs ilyen, de azert ez az osszes ko hamis volt. Persze igy, vagyis hasonloan neznek ki es vegulis nem irtak, hogy eredeti lenne, megis azt a benyomast keltik a latogatokban.
Ez pedig mar a masik epulet, itt a szarazabb eghajlaton elo fajokat mutattak be, peldaul a szeles torzsu baobabfeleket.
Vagy akar datolyapalmat, rododendront, kulonbozo mersekelt egovi fakat.
Mint peldaul ezt a jo oreg olajfat. Kihivas lehetett ideszallitani, biztos nagyon mely gyokerei voltak, szerintem meglepo, hogy kibirta.
Es igen, itt a muskatli es a citrusfelek jelentik az egzotikumot. Erdekes belegondolni, hogy valoszinuleg ezek a fak nem birnak ki, ha kikerulnenek a szingapuri klimara.
Az uton visszafele megneztem a helix-hidat es lementem a beavasarlokozpont elott a partra.
Itt talaltam az eddigi legpontosabban megmunkalt szabadteri tukrot, amit eddig valaha lattam. Eloszor azt hittem, hogy valami folyekony femet tartanak egy gomben es az tukoz igy. A to tele volt kis-kozepes szajkolto sugerekkel, a viz egeszen durvan rossz miosegu.
Aztan mar csak a csomag felvetele es a taxi Changira kovetkezett, ahol egybol vart az A350, hogy elvigyen Bangkokba.
