Az erodtol szerencsere mar nem vartam valami komolyat a Battlebox utan es igazibol egy egyszeru kis partvedo erodnek el is ment. A napbol nehany orat arra szantam, hogy egyszeruen kifekudjek a partra. Ebbol nem lett semmi, mert a vihar kozeledtere kiadtak a villamlas-figyelmeztetest es akkor senkinek sem szabad vizbe menni.
Az altalaban jellemzo elavultsag itt is megvolt a fegyverzetben es magaban az epuletben is. Az agyuk itt is egyertelmuen a tengerre neztek, a fosziget fele nem nezett semmi. Ez majd a japan tamadaskor bosszulja meg magat, amikor eloszor at kellett forditani oket.
Ezen a kepen is jol latszik a vedelmi muvek egyertelmu fokusza a szorosokra.
Ez pedig mar a mai Szingapur egyik jelkepe: a furtokben logo kamerak.
A partrol a merlion szoborig egy Gaudi-ihlette patak folyik. A szinek es a formak szepek, sajnos bemaszni nem szabad, pedig biztosan vicces lenne, de valoszinuleg nagyon csuszik. A legtobb resze ennek ellenere nagyon gyerekmedencere emlekeztet, lehet, hogy az eredeti elkepzeles mas volt.
A part vegul csalodas lett. Itt nem ertettem meg, hogy a gyerekek miert itt fent ebben a kis medenceben jatszanak, amikor a masik oldalon 30 meterre ott a part, raadasul szep homokos is. 
Aztan amikor kozel mentem, akkor egyreszt feltunt, hogy eppen kicsit budos a viz es hogy nem is olyan atlatszo, mint amit vartam. Elsore meg kicsit gondolkoztam is, hogy bemenjek-e, aztan vegul bementem. Pancsiztam kb. masfel orat.
Ilyet sem lat az ember gyakran, a betonba nem kavicsot raktak terfogatkitoltonek, hanem korallzuzalekot.
