Igyekeztem megnezni a helyi kulturakkal kapcsolatos muzeumokat, mert tipikusan ezek lehetnek azok a teruletek amik nem tul hangsulyosak az europai/amerikai muzeumokban, ahol azert gyakrabban megfordulok.
A Peranakan-muzeum a Malakka-szoros kinai lakoinak kulturajat mutatja be (ez az egyik erdekesseg Szingapurral: a lakossag 70%-a kinai). A kiallitas szep, finoman megmunkalt dolgok vannak.
Mindenre a nekem mar kicsit zavaro azsiai szinpompa jellemzo.
Szep himzeseket is bemutattak, itt azert mar kicsit zavart, hogy nem veletlenul tunt minden ujnak, szinte az osszes kiallitott darab a keso 19-kora 20. szazadi eredetu, gyakorlatilag a gyarmati idoszakban keszultek.
Ezutan elsetaltam a masik muzeumba. Utkozben megneztem a szinten gyarmati idokben epitett tuzoltosagi epuletet.
A muzeumban eleg komoly hangsuly volt a porcelanon.
Sok darabot nem egy helyen gyartottak, peldaul ezeket a kinai porcelan vazakat Europaban foglaltak keretbe a fem talppal es fullel.
Ez egy erdekes terkep az europai hatalmak akkori befolyasi ovezeteirol. Szerintem kulon erdekes a holland befolyas merete, ami gyakorlatilag egesz Indoneziat lefedi.
Ez megint egy szep porcelan, amit nemes korallal es aranyozott kiegeszitokkel kombinaltak Europaban.
Ilyenkor kar, hogy az elefantcsontot csak az elefantok vadaszataval lehet beszerezni: nem igazan van meg egy anyag, amit ennyire szepen lehetne faragni.
Szinten divatosak voltak a gyongyhaz-berakassal keszitett hasznalati targyak, mint ez a tal es kancso, bar szerintem a legjobb felhasznalasa a kovetkezo kepen latszik, amikor ebenfaval kombinaltak intarzias butoron.
Szep munka.
Ez egy kicsit jobban diszitett, uri opium-agy.
Ezekkel a figurakkal nem tudok kibekulni, mar a British Museumban sem birtam oket.
Latkep a muzeum elotti partrol. Erdekes egyuttelese az alacsony kicsi hazaknak es a tornyoknak.
