Az Intrepid a masodik anyahajo, amit megnezek, a texasi Lexington kicsivel nagyobb, itt viszont van a gyujtemenyben egy A-12-es.
A molo vegen, a Growler es az Intrepid kozott all az egyik Concorde (mar voltunk egyben Sinsheimben). Sajnalom, hogy mar nem repulnek, egyszer valahogy kiprobaltam volna oket. Ha Londonbol New Yorkba repult az ember, a Concorde elobb ert oda (helyi ido szerint), mint amikor elindult. A repulogep belepoeleit titanbol kellett kesziteni es a negy hajtomunek utanegetoje van. A repules kozben a fala 40 fok korulire melegedett. Most kellemeset lehet husolni a szarnyai alatt. Kicsit a Cutty Sark alatti kavezora emlekeztetett.
A hajo belsejeben nagyon finom huvos volt. A hangarfedelzet mindig elmeny, nagy nyitott ter, amiben tenyleg jol elfernek a gepek. Persze a teljes repulocsoporttal mar boven nem lehetne ilyen konnyen setalgatni, de ez most nem fontos. A lenyeg, hogy jol meg lehet nezni a gepeket _kellemesen hutott_ kornyezetben (az elso napokban nagyon meleg volt).
Viki eppen megnezi a hajo egyik hajocsavarjat. 
Sok regi erdekes haditengereszeti gep volt kiallitva, megint erdekes megnezni, hogy mit szenvedhettek, hogy minel kisebb helyre pakolhato konstrukciokat csinaljanak. Majd a londoni beszamolomban lathattok egy brit Buccaneert, ahol meg a farokkupot is kette lehetett hajtani, hogy meg nyerjenek fel metert. 
Amerikai verzioju Harrier.
Erdekes hatteret ad a muzeumnak a New yorki skyline. A kepen kozepen a karcsu, orrat magasra emelo gep egy francia Super Étendard IVM, nemreg vontak ki az utolso darabokat a francia haditengereszet allomanyabol. 
A hatso fedelzeten egy satorban az atmoszferikus tesztekre hasznalt elso amerikai ursiklo az Enterprise lakik. Erdekes, hogy a nevet tenyleg a Star Trek urhajojarol kapta a rajongok nyomasara, az mar igy alakult, hogy vegul ez volt az egyetlen ursiklo, ami nem jart az urben. Kis magyar jelenlet: azert kerult az Intrepidre 2012-ben, mert a Steven Udvar-Hazy kozpontban atvette a helyet a frissen nyugdijazott Endeavour. Udvar-Hazy arrol hires, hogy megalapitotta a vilag egyik legnagyobb utasszallito repulogep lizingelo ceget, az ILFC-t. Bokezuen tamogatta a Smithonian intezetet es az o adomanyaibol tudtak letrehozni az Udvar-Hazy kozpontot.
Nekem a kiallitas legfontosabb pontja az A-12-es volt. Ez kozvetlen elodje az SR-71-es Blackbirdnek. Egeszen fantasztikus, igazi hideghaborus csucsfegyver: az utazosebessege Mach 3 felett van (ha nem szembol inditasz ra raketat, akkor nem tudja semmi utolerni, a puskagolyot lerepuli), uzemi sebessegen es homersekleten a gep torzse a hotagulas miatt 20 centit nyulik, ezert a foldon mindig uzemanyagtocsa all alatta, mert nem lehet ilyen valtozasokra megfelelo szigeteloanyagot talalni. A gep nagy resze titanbol keszult, a pilota szakfanderben ul, mert olyan magasan repul, hogy kihermetizalodas eseten felforrna a vere. Az utazomagassagukon mar fekete az eg es csillagkep-navigacios rendszeruk van. A ket hatalmas torlosugar-hajtomunel pedig maig nem ertem, hogy hogyan tudtak ezt ilyen regen megcsinalni. Gyonyoru, na.
A legszebb haditengereszeti gep: az F-14-es, itt kicsit szokatlan festessel. 
ujra az A-12-es. Kene.
Persze, babakocsisok mindenhol :-).
Az Enterprise. Rajta is ott vannak a hovedo csempek, pedig neki nem volt ra szuksege sohasem.
Neztem, de nem volt a szuvenirboltban elado csempe, pedig kiraly asztali disz lehetne.
