New Yorkba menet az Icelandair-t használtuk, ami jó alkalom volt egy pár órás pihenőre Reykjavikban és környékén. Úgyhogy direkt vittünk magunkkal vízálló ruhát, hogy készen álljunk egy rövid kirándulásra Izland termékeny földjén.
Csak hogy mindenki értse mit jelent ez, erről a termékeny földről van szó:
Na jó, most túlzok. Rejkavikban több darab fát is láttunk, szóval a sziget növényvilága egyértelműen nem merül ki zuzmóban, mohában és néhány csenevész, életéért kínlódó bokorban!
Az első megálló a Blue Lagoon nevű fürdőhely volt. Ez egy geotermikus erőmű mellett épült, mivel az erőmű számára már haszontalan víz melegvizes fürdésre még nagyszerűen alkalmas. Ez Izland fő turisztikai látványossága, az ide utazók 80%-a eljön ide fürödni.
Mint az a képen is látszik, bár fürdőruhát és strandpapucsot hoztunk, a hideget és a szelet erősen alábecsültük. Legalább még egy réteg meleg ruha, sapka és kesztyű is kellett volna.
Gyors csoportkép, mielőtt bementünk bejárathoz vezető szélvédett ösvényre.
Az erős, hideg szél itt nem ritka vendég, nem is csoda, hogy inkább dombokkal vették körbe a parkolóból az épületbe vezető utat.
És hát nagyjából ennyit is sikerült “élvezni” a Blue Lagoon-ból. Mint az hamar kiderült, több napra előre kell jegyet foglalni, amit mi elmulasztottunk. Még felcsillant a remény egy pillanatra a “Maradék helyek” tábla láttán, de hamar a tudtunkra adták, hogy főszeszonban itt sorba állni merő időpazarlás volt.
Azért sétáltunk egyet, a vízből kivált ásványi anyagok érdekesek voltak.
A következő megálló az eurázsiai és észak-amerikai kőzetlemezek találkozásának pontja volt. Itt én az autóban maradtam potenciális megfázásra hivatkozva, amely kockázat mellett a kőzetlemeztalálkozás-nézegetés nem tűnt annyira csábító célnak.
Ezután már nem sok időnk maradt. Beautóztunk Reykjavikba némi ebéd reményében, nem titkolt fish&chips vagy egyéb friss hal iránti igénnyel. Fél óra alatt nem sikerült parkolóhelyet találni, úgyhogy végül egy kombinált KFC-Taco Bell-ben kötöttünk ki. De itt már nem panaszkodtunk, legalább adtak enni.
A bérautóval némileg kétkedve fordultunk be a benzinkútra, hiszen tankolási szándékunkat nem jeleztük 3 nappal előre. De szerencsére ezzel már nem volt gond.
Csapatunk készen állt visszatérni a civilizációba:
