A botanikus kertbol a “rovidebb” utat valasztottuk es atmentunk a szigeten a Salines-beach fele. Utkozben megalltunk nehany kisvarosban, korulnezni. Szep zold, amikor atertunk a vizvalaszton, akkor feltuntek az ultetvenyek is.
Nem emlekszem mar a varoskara, de itt volt a vulkan muzeum is, sajnos azert annyira nem volt erdekes. Aki eleteben eloszor hall vulkanrol, annak talan, de hianyzott a tudomanyos suly a kiallitasbol. Es meg szep kovek sem voltak (az eloadoterem vegebe volt szamuzve harom vitrin).
Nem veletlenul a karibi partvidek az igazi turista hely. A nem vedett tengerpartokon folyamatos az eros hullamzas (ez az Atlanti-ocean, a tulpart eleg messze van, akadalytalanul erik el a szigetet). Persze szep, de itt nem igazan lehet furodni.
Kicsit delebbre van a Caravelle-felsziget, ami az atlanti part legjobb strandjait kinalja, de oda vegul nem jutottam el (erdekes, mert igazibol ott neztem a masik hotelt, ahova szerettem volna menni, de vegul a Salines-part szebbnek tunt a napi furdeshez).
Ettunk egy jot egy etteremben, ami teli volt helyiekkel. Ez mindig jo jel, olcso volt es nagyon finom. Ja, es ilyet is ritkan latni, a neni nagyon gyakorlatias volt, miutan harman is kolat kertunk, inkabb kihozott egy 2 literes kolat es onthettunk magunknak 🙂 es ezutan csak harom 2.5 decis uveg arat kellet kifizetnunk.
A part legtobbszor csak messzirol szep azokon a helyeken, ahol nem takaritjak kulon. Amikor kozelrol latja az ember, akkor mar nem kivankozik oda.
Szep.
A keleti oldalon vannak az ultetvenyek. Ez eppen banan. A furtoket nagy kek zsakokkal vedik a kartevoktol, madaraktol es a permetszertol.
Ez a part kicsit erdekesebbnek tunit, amikor megalltunk, de egyreszt sajnos nem lehetett kozel menni, mert eppen egy kis folyo torkolata volt, masreszt eleg koszos is. A tengerparti helyeken annyira nem rajongok az ilyen edesvizu torkolatokert, mert istentudja milyen szennyviz folyik bele es itt azert vannak szunyogok is.
