Elvittuk Gyulat a hamari vasutmuzeumba. Erdekes, nekem most tunt fel, hogy a modern mozdonyok teljesen hianyoznak.
Kicsit keson indultunk, igy kb. ket es fel orank maradt csak a muzeumra, amit vegul kellemesen el is toltottunk. Eloszor vegigneztuk a csarnokokat.
Kozben szabadon lehetett engedni a gyerekeket, mert a muzeum teruleten nincsen autoforgalom, korbe van keritve, a keskeny nyomkozu vasut pedig csak orankent egyszer megy.
Erdekes, hogy otthon mar nem jatszanak a favonattal, itt viszont nagyon elveztek, kb. negyed orat eltologattak.
Aztan mentunk egy kort a muzeumvasuttal, ez egy rovid, kb. 300 meteres szakasz, ami egy kis gozos huz-tol egy rovid szerelvenyt. Az elso egy kombinalt harmad-masodosztalyu kocsi, mar mindket resz parnas, de a masodosztaly sokkal jobban nez ki. Erdekes, hogy meg a vaskalyha is sokkal diszesebb. 
Aztan a vegen dobaltunk koveket a Mjøsaba. Nagyon gondolkozom, hogy ezen a tavon kellene venni egy vitorlast. Kb. masfel ora tolunk, 100 km hosszu, 9 km szeles. Edesviz, ezert nem kellene annyit takaritani a hajot es szep is.
Aztan hazamentunk es a gyerekek is elegedettek voltak.
Az elégedettség az látszik! 🙂