Szoval elertem a nagy fakhoz. Minden kulonosebb elojel nelkul, egyszer csak egy kanyar utan elkezdtek feltunni a voros torzsu komoly meretu hegyi mamutfenyok. (jo hosszu lett a bejegyzes, eleg sok a kep)
Ezek meg nem is olyan nagyok, de nezzetek milyen kicsi az ut mellettuk. Ezek a fak mar felnottnek szamitanak, nem kup alakjuk van, hanem a hosszu egyenes torzs tetejen egy bokreta-szeru lomb talalhato, az also tobb tiz meter levelmentes. Amikor fiatalok, akkor nagyon gyorsan nonek felfele (ilyenkor jobban hasonlitanak a parti mamutfenyokre), hogy elerjek a lombkoronaszintet, aztan mar csak vastagodnak. Ezert nincsen extrem magas fa itt, pedig nehany peldany boven ezer ev feletti koru.
Jopofa a parkolo a nagy fak kozott. Szerencsere sikerult valamennyire visszaallitani az eredeti allapotot. A 20. szazad elejen itt magankezbe adtak el foldteruleteket, rajtuk a mamutfenyokkel. Szerencsere nem vagtak ki mindet es az ameriakai kormany ugy dontott, hogy visszavasarolja az ertekes telkeket. 
Nem jon at az igazi meretuk igy fenykeprol. Ez a Sentinel nevu fa, nincsen tul messze a muzeumtol, szoval ennyire nagy a fa, nem ennyire tavoli a haz.
A muzeumban elmondtak, miert tudnak ilyen sokaig tulelni ezek az oriasok. Peldaul azert, mert a kerguk akar 60 cm vastag is lehet es eleg nehezen eg. Ha megis megserul a torzs a tuzben, akkor ket oldalrol nehany evtized alatt teljesen benovi a kereg a sebet. 
Innentol eleg sok fas kep lesz, a legtobb hasonlit a tobbire, de olyan szepek :-). 
Itt fent mar volt valamennyi ho, de az uton mar abszolut semmi. Felesleges volt elsetalnom az autosboltba a holancert. 
Ezek meg fiatalabb fak, mert a korona inkabb a fenyokre hasonlit es kup alaku. A meret erzekelesehez segit az auto a fa toveben.
Itt kisutott kicsit a nap es gyorsan fenykepeztem egy szep voros torzset. A kis gorillapod segitett, ezert gyorsan ele is alltam 🙂
Meglepoen sok egyed el itt az erdoben. 
Nehez lehet mamutfenyo-magnak lenni, mert azert ha nem dol ki eppen az egyik fa, akkor nem fog tudni fejlodni a fenyhiany miatt.
Szoval ez megint egy elebeallos kep, de ha egyszer olyan megdobbentoen nagyok voltak :-). A kis gorillapod nagyon hasznos volt. Nem vagyok ra buszke, de nem birtam ki, ugyhogy hoztam nehany tobozt ettol a fatol.
Tok jo egyenes torzse van, nem csodalom, hogy azert vagtak ki beloluk. Olvastam, hogy azert tudott ennyi megmaradni itt es a parti fakbol is, mert egyszeruen annyira nagyok voltak, hogy nem volt megfelelo vagoszerszam. Pedig a torzsebol milyen jo kis arbocot lehetne csinalni. 🙂 Persze miutan leesztergaltak a 80%-at.
A torzson is latszik, hogy mar latott nehany dolgot.
Fiatal fak az egyik hegyi osvenyen.
Tavoli kep, a fak nagysagat elkepzelhetitek a jobb oldalon allo parhoz hasonlitva. Nagyon messzire nem akartam menni, mert a helyiek alig hagytak el az aszfaltozott jardat es en meg elegge tartottam a fekete medvektol. Plane amikor az ember egyedul van, akkor sajnos nem jatszik, hogy csak a melletted levonel kell gyorsabban futni, mert a medvenel ugysem tudsz gyorsabb lenni.
A muzeumtol nem messze van egy lapos mocsaras to, ahol a fak idealis korulmenyeket talaltak, ezert egeszen nagy mamutfenyo-csoportosulasok vannak.
Szepen neznek ki a voros kereggel igy a delutani napsutesben.
Leiras, hogy ez a to miert idealis eppen a fak.
Itt egy egesi seb gyogyul eppen. Jobbrol-balrol benovi majd a kerge.
Itt a to korul a jarda jelentos reszen havas vagy jeges volt.
A Sherman tree. A legnagyobb elo organizmus a vilagon. A teteje mar halott, ezert nem fog nagyobbra sem noni mar. 
Oriasi fak sorban :-).
