At is autoztam persze. Erdekes, hogy a hid hat savjat a varhato forgalomnak megfeleloen konfiguraljak 4-2, 3-3 vagy 2-4 osztassal. Eddig ezt kezzel csinaltak, de most mar a hidon mukodik a totalcar kedvenc gepe, a kozepso betonelvalaszto-athelyezo. Itt van rola egy video is.
A levego eleg paras volt, ezert a varost alig lehett latni az eszaki hidfotol, amugy meglepoen messze van a hid, mindig azt hittem, hogy a varoskozponthoz kozel van, mert akkor az hittem, hogy San Francisco az egesz felsziget-csucskot kitolti, marmint a rendes belvarosi resz. De nem, a varoskozponttol kb. 15 perc autoval a hid.
Erdekes, hogy nehany percnyire a hidfotol, mar ilyen ritkan lakott erdos teruletek vannak, szo szerint 20 percre a varoskozponttol, ket-harom percnyire az autopalyaleagazasoktol. Tok jo. Mintha nalunk Lillestrøm helyett San Francisco belvarosa lenne 15 percnyire.
Azert az latszik, hogy van hely, ilyen ritka beepites nalunk meg faluban is ritka. Plusz latszik, hogy eleg jomoduak laknak errefele, mert minden hazhoz szepnagy kert tartozik. Szerintem ez az egyik legjobb eghajlatu hely, ahol eddig voltam, mert az ocean miatt nem kibirhatatlanul meleg, minden reggel jon egy kis para, ezert nagy erdok elnek itt es minden szep zold.
Teljesen normalis hazak vannak a viszonylag meredek hegyoldalakon, eleg durva autofeljarokkal, persze itt gyakorlatilag sohasem fagy, ugyhogy nem csuszik az ut.
Itt mar a Muir Woods fele autozok. Ez a varoshoz legkozelebbi parti mamutfenyo erdo.
Eloszor tartottam tole, hogy ez a latnivalo tul olcson adja magat es biztos eleg gaz lesz, de kellemesen csalodtam. Mar a bejaratnal latszodott, hogy tenyleg van itt jopar nagy fa.
Az erdo nagyon hangulatos volt, tetszenek a kis patakok. Ez kulonosen erdekes, mert egyike Kalifornia keves megmaradt lazacos patakjanak.
Egy egesz jo tablan meseltek el, hogy a kishalak ezekben a patakokban nonek meg es utana vandorolnak a tengerbe. Itt mondjuk azert nem kell annyira sokat vandorolni, nehany kilometer csak a Csendes-ocean.
Ezzel a tonk-izevel eloszor nehany hete a Discovery egyik musoraban talalkoztam, ahol ilyen szerencsevadasz favagok probalnak minel nagyobb ilyen bumszlikat kitermelni. Nagyon szep rajzolata van a faanyaganak. Amugy a fenyo (persze egyik mamutfenyo sem fenyo, hanem ciprus, de ez mar mindegy) egyik eletbiztositasa ez a tonk, barmikor uj noveny tud fejlodni belole. Tulelesuk masik zaloga a nehezen egheto es vastag kerguk.
Szoval ilyen szep a csiszolt felulete.
Az erdo lenyugozo volt. Jartam mar bukkosben, az is nagyon szep es terem-szeru erzest kelt, ez kb. ketszer olyan magas volt, mint az eddigi legmagasabb bukkos, amit lattam. 
Huvos-nyirkos volt a volgy, pont ilyen eghajlat kell ezeknek a faknak, nem csoda, hogy ilyen szep magasra nottek itt.
Nem semmi felnezni a 15-20 emelet magas fakra. Egymassal is versenyezniuk kell, amelyik lemarad a novesben valoszinuleg a fenyt is elvesziti. Az aljnovenyzet eleg ritka.
Az osveny elvileg egy oras volt, de azert az nagyon laza setatempora volt merve, en kb. fel ora alatt korbeertem volna, ha nem allok meg tobbszor nezegetni.
Tudom, hogy az osszes kep egyforma, de szerintem lenyugozoek.
Valahol itt kezdtem el onkentelenul a Twin Peaks dallamat dudolni, amitol megijedtem es gyorsan visszafordultam 🙂
