Persze nem hagytam ki a siklomuzeumot sem, ez a mostani vonalakat mozgato “futohazban” van berendezve.
Regen a halozat sokkal nagyobb volt es a mostani belvaros nagyreszet feltarta. Mostanra mar csak negy kabel mukodik, nem csodalkozom rajta.
A muzeum nem tul nagy, a mukodo gepek feletti szintet foglalja el az epuletben, kiallitottak egy regi kocsit, ami tenyleg nagyon hasonlo a most kozlekedokhoz, plusz sok kepet es leirast a 19. szazadbol, amikor a San franciscoi siklok a fenykorukat eltek. 
A mostani kocsik inkabb a ketto kombinacioi: elol-hatul a fekezodolognal oldalra nezo padok vannak, kozepen pedig a normal villamosra hasonlito zart kabin.
Ezek a nagy kerekek mozgatjak a drotkoteleket. 
Az innen uzemelo vonalak terkepe:
Az also szinten a vonalak neveit felirtak az adott kotel fole. 
Le lehetett menni az alagsorba, ahol azok a kerekek latszanak, amik a drotkotelet forditjak olyan helyzetbe, hogy be tudjak vezetni oket az utcak alatt alagutakba.
Itt latszik is egybol a skalazhatosagi problema ezzel a megoldassal: egyreszt, eleg sok futohazra van szukseg, hgoy az utak alatt ne kelljen nagyon hosszu kabeleket es bonyolult keresztezodeseket epiteni, masreszt hogy barmilyen gephazbeli problema legalabb egy szakasz teljes leallasat okozza.
Csinaltam ket videot is. A kotelek meglepoen hangosak az aszfalt alatt, bar itt a mikrofon kicsit tul sokat erositett rajta. _Ennyire_ nem hangos, de szerintem nagyon idegesito, hogy egyfolytaban hallja az ember.
Ezen a kerekek forognak, el lehet oket nezni eleg sokaig 🙂
