A masodik nap nagyreszt a szabvanyositasi meetingen voltam, aztan delutan bementem a belvarosba, most mar autoval, nem taxival. A belvaros itt meg inkabb brutalista vasbeton jellegu volt, a magas epuletek regebbiek, mint Austinban, ott mar inkabb az acel-uveg stilus ment.
A varosba vezeto egyik autopalya egy eleg hosszu szakaszon ket szinten fut kb. a negyedik es a hatodik emelet magassagaban. Az also szint is labakon all mar, a bal oldali kek epulet negy emeletes volt, ezen felul van a visszafele irany.
A Bay bridge, a bevezeto autopalya itt kb. 8-10 emelet magasan halad. A hidnak eleg magasnak kell lennie ahhoz, hogy a nagy hajok is atmehessenek alatta.
Balra a penzugyi negyed kezdodik, jobbra a kek tornyos epulet a hajoallomas. A ut amin eppen mentem az Embarcadero, a rakparton vezeto ut.
Ennek az utnak a vegen van a Fisherman’s Wharf, itt nehany intezmenynek szamito, amerikai szemmel nagyon-nagyon regi (akar 100 eves) ettermek vannak, ezek tobbsege meg csaladi tulajdonban van. A pultok tele vannak a helyi fo etkezesi rakfajtaval a kaliforninai tarisznyarakkal, ami kb. pont olyan, mint mifelenk a szabvany tarisznyarak, talan kicsit kisebb. Itt is elojon hogy a fogyasztoknak mennyivel jobb dolga van az USA-ban: helyben felnyitjak, megpucoljak neked, ha kered. 
A legszornyubb turista-dolog, amivel a varosban talalkoztam: a cablecar-nak alcazott busz. Rettenetes. Erre azzal hirdetik, hogy ez milyen hangulatos es praktikus, mert olyan, mintha cablecarban mennel, aztan nem fuggesz a sintol.
Szerintem a varos legmenobb pontja siman az Alcatraz, nem is gondoltam volna, hogy ennyire kozel van a parthoz. Gyakorlatilag a Fisherman’s Wharftol 15 perc egy viszonylag lassu hajoval.
A kikotoben eleg sok molo uzemel meg. Erdekes, szerintem nagyjabol 100 metert nyulnak be az obol vizebe es ugy tunik, tobbet tenyleg meg mindig arurakodasra es tarolasra hasznalnak. A belsejuk hamisitatnal koszos-budos kikotoi hangulatu. 
Meghagytak egy setalo molot is, regi, arasznyi vastag pallok vannak lerakva, a vegen pedig horgaszok ultek. Es siralyok. Sok. Tiszta madarszar volt minden es tudjatok, hogy mennyire rettegek tole, hogy a fejemre szarik valamelyik, ugyhogy nem sokaig maradtam.
Ami furcsa nekem az amerikai varosokban, hogy errol a molorol bal oldalra fenykepeztem a bejegyzes elso kepet a toronyhazakkal, jobbra pedig ezt a kovetkezot. Egyszeruen nem ertem, hogy hogyan alakul ki ez a varoskep, ahol gyakorlatilag atmenet nelkul valtanak a 40-70 emeletes tornyokbol a 2-3 emeletes lakohazakba. Nincsen meg az a 15-4 emeletes lakohaz gyuru, ami az europai varosokat jellemzi.
Ez a hajoallomas epulete kozelrol, most is itt kotnek ki az obolben kozlekedo gyors szemelyszallito hajok, de a fo profil mar inkabb vasarcsarnok jellegu. Sok etterem es bolt van az epuletben, varoterem mar nincsen. 
A hajoallomassal szemben kezdodik az uzleti negyed a vasbeton tornyokkal. Kicsit Parizs jutott eszembe rola, hogy valoszinuleg itt is az igazi aranykor valahol a 60-70-es evekben lehetett.
A hajoallomas belseje standard vasarcsarnok.
Tetszett a gombaarus stand. Meglepo, hogy az arak a norvegot kozelitik. San Francisco sokkal dragabb, mint Austin es altalaban Texas volt.
