Como utan a Luganoi-tohoz mentunk, vissza Svajcba (a hatarokat eleg nehez errefele kovetni, erdekes, hogy Lugano kornyeke volt az utolso terulet, amit a mai Svajc elodje fegyverrel hoditott el a kornyezo orszagoktol). Gyakorlatilag csak a kiakasztott zaszlok valtoznak, az emberek es a nyelv ugyanugy olasz marad. Az elesebb valasztovonal a Gotthard-alagutnal van, amikor visszaer az ember a nemetul beszelo Svajcba.
Az ember nem is gondolna, hogy annak ellenere, hogy azert itt eleg so ho tud esni telen, palmafak nonek (nincs azert nagyon hideg). Nem tudom, hogy hoban hogyan tudnak feljutni ezeken a hegyi utakon, meredek is es keskeny is, eleg rossz kombinacio.
Azert a hotelnek sikerult ket zimmerferis vonast felmutatni, az elso a 200 frankos szoba melle meg 8 frank lett volna, hogy bekapcsolhassuk a legkondit, plusz a liftben ez a cuki kis felirat fogadott:
Na, nem mintha ez barmiben is megakadalyozott volna, megis, szerintem teljesen felesleges ilyesmiket kirakni. Egyreszt, ha az ember akarja,ugyis felvisz kajat, masreszt, ha olyan jo ar/teljesitmeny aranyu az etterem, akkor azt fogjak hasznalni maguktol is. Mi peldaul abban a masfel napban, amig itt voltunk, ettunk naluk egy ebedet, vacsorat es egy reggelit is. Ettol fuggetlenul kellett ket zacsko kaja, hogy ha eppen megeheznek a gyerekek, akkor tudjunk neki enni adni.
Ez mar a Luganoi-to, jol nezett ki ez is, szep tiszta a viz, a part sajnos kovezett. A tavon eleg sok motorcsonak ment, setahajozni is lehet. A nap programja a Swissminiatur megnezese volt, ahol, gondlom ki nem talaltatok, Svajc kicsinyitett masat lehet megnezni. Nagyon sok nevezetes epulet es hely lathato, koritve sok uttal es vasuttal.
Ide Mariusszal egyutt mentunk, Lily nagyon kedves es baratsagos volt vele, orultunk neki.
Erik mindenaron meg akarta fogdosni a repuloket, de azert ezt most inkabb nem hagytuk neki. 
Persze itt is volt kerti kisvasut, ugyhogy mentunk vele egy kort. A nagyok nagyon szeretik ezeket a kisvonatokat.
