Utolso hosszu kirandulasunkon Mariusszal talalkoztunk. Az idei egyik Top Gearben az olaszorszagi Como-tonal versenyeztek es nekem nagyon megtetszett. Akkor talaltam ki, hogy ott kellene Mariusszal talalkozni, mert az kb. 2-300 km neki es nekunk is csak 600 korul van. Plusz erdekelt, hogy ezek az alpesi tavak (peldaul a Garda-to) mennyire lennenek jok nyari nyaralasi celpontnak.
Pentek estere egy nagyon kellemes lakast bereltunk ki. Az ut sokkal hosszabbra sikerult, mint ahogy terveztuk, a 6 ora helyett 10-et hasznaltunk fel. Amikor megerkeztunk es kiszalltunk az autobol, olyan finom viragillat volt, hogy eloszor azt hittem, hogy valami kertillatositot hasznaltak :-).
Csak egy ejszakat maradtunk, de szivesen lennek en itt hosszabban is. Mindenesetre megtalaltuk, hogy a gazdag olasz csaladok merrefele nyaralnak, ennyi szep regi, de nem lepukkant villat meg nem lattam.
A kikotoben jol megleptunk egy norveg nenit a norveg rendszamu autonkkal :-), eloszor nem ertetuk, mit nez annyira, aztan mondta, hogy hat ez nem tipikus. Mondtuk, hogy szerintunk se.
Aztan koveket dobaltunk a parton. Itt homokos strand nincsen, mert egyszeruen tul kozel vagyunk a hegyekhez. A kavicsok is eppenhogy lekerekitettek, mert nem tudta oket eleg hosszan gorgetni a folyo, amig a to partjara ertek. A kis szabadstrand mellett volt egy erdekes epulet, errol kesobb kiderult, hogy neves epiteszeti emlek, az AMILA epulete.
Ez a torony pedig csak megtetszett, jol neznek ki a hegyek a hatterben.
Lily persze egyatalan nem adott parizsit a kicsinek :-).
Édes kincsek! 🙂