2009. július 27.
El?ször megálltunk a Førdét?l nem messzire lev? Sunnfjord skanzenben, ahol egy szabadtéri kiállításon régi faházakat lehetett megnézni.
A tet? szigetelését úgy oldották meg, hogy el?ször fakéreggel lefedték a tet?szerkezetet, azután földdel borítottak be, amin megtelepedtek a környékbeli füvek es virágok. Ez a tet? télen-nyáron h?szigetelt.
A következ? megálló az urnesi árbóctemplom volt. Az ide vezet? úton láttuk az egyetlen kompot, ahova tolatva kellett beállni. Gyuri meg fókát is láttott a kompozás közben.
A templom kb. 900 éves, az egyik legrégibb fennmaradt árbóctemplom. A helyen ez a negyedik templom. A túléléset a szerencse mellett annak köszönheti, hogy k? alapzatra épült, ezért a tartóelemek nem rohadtak el. A templom építésekor felhasználták az el?z? templomok elemeit, többek között egy gazdagon faragodt kaput, amin egymással harcoló sárkányok és kígyók láthatóak egymásba fonódva. A templomon található faragások a névadói az urnesi fafaragási stílusnak.
A kezdetben csak l?rés szer? ablakokat a reformáció után egészítették ki olyan ablakokkal, ami már fényt is beengedett. 🙂 Szintén ekkor rakták be padokat is. Hát, az biztos, hogy a korai keresztény templomokban nem kényeztették túlzottan a híveket. Ettünk fiiiinom, hatalmas szem?, édes málnát, ami a környék jellemz? terménye. Hoztunk fincsi házi készítés? lekvárt és málnalevet is. Egy kis hegyi úton mentünk tovább, ami csak er?s jóindulattal nevezhet? másfél sávosnak.
Hazafelé vezet? óton Jotunheimen keresztül jöttünk. A név jelentése “óriások hazája”, ami igencsak helytálló, mivel ez a hegység Norvegia legmagasabb hegyeinek otthona. Itt található a 2469 m magas Galdhøppingen, ami az ország legmagasabb csúcsa.
Jotunheimenben nyáron is található hó, a növényzet szinte csak zúzmókra és mohákra korlátozódik a legmagasabb területeken. Kajak kihasználta az alkalmat arra, hogy megfürödjön az egyik hófoltban.
Az út kb. 600 km volt.
Rzsó
Csodálatos út volt. Köszönet érte Nektek! Szerintem Kajak is így érezte, hozta a formáját. 🙂