Amikor a sinsheimi muzeumba mentunk feltunt, hogy egy szep varoska van az egyik hid elott es rakerestem, Hirschhorn a Neckar-volgy gyongyszemekent hirdeti magat, ugyhogy megneztuk.
A varoska tenyleg szep, sok fachwerk-hazzal es a szokasos neckar-volgyi eromuvel. Tetszenek ezek a letesitmenyek, alig emelnek nehany metert, nem kell lathato nagy duzzasztas hozza, de a kisvarosok aramfogyasztasanak jelentos reszet fedezik.
Az eromuvek miatt azt hittem, hogy arvizek mar nem fordunak elo a tersegben, de peldaul itt a falon a legmagasabb jel eppen egy 1993-as arvize. Ezek nem a legmagasabbak voltak, feljebb a hazfalakon is folytatodtak, de mar ez is kb. 7 meterrel a mostani szint es kb. 4 meterrel a parkolo szintje felett talalhato.
A kastelyba nem setaltunk fel, mert keso is volt es a gyerekek mar mind rajtunk logtak, 100 meter utan mar egyiknek sem mukodott a laba.
A varoska utan a nap masodik feleben felautozunk a Heidelberg feletti hegyre, a Konigsstuhlra, ahova a varosbol is fel lehet jonni ket szakasz sikloval. Mi a felso szakaszon mentunk egy oda-vissza kort, mert a gyerekek szerettek volna vonatozni. Itt mar voltam, zsenge doktorandusz koromban, 2006-ban. Mar akkor is meglepett, hogy mennyire kicsi az utkozobak es hogy nem folytatodik addig a sin.
A hegytetorol a kilatas meg mindig nagyon szep, de az etterem azota mar bezart (most eppen 2014 eleji nyitast igernek.
Szerencsere a gephazat meg lehet nezni, a gyerekek nagyon elveztek, amikor az amugy nagyon kicsi villanymotor elkezdte forgatni a nagy kerekeket, amik a drotkotelet mozgatjak.
