Majus 17-en Koblenzbe utaztunk, ahol megneztuk a Deutsche Bahn helyi muzeumat, utana pedig a messeli fosszilia-lelohelyet neztuk meg.
A muzeum eleg kicsi volt (oszinten, a latogatas elotti esteig nem tudtam, hogy ez csak egy kihelyezett resze a nurnbergi nagy muzeumnak), viszont nagyon kellemes latogatas lett belole. Csaladias hangulat, a szokasos, varosszeli helyszin, a futohazakra jellemzo megallt az ido erzes es a jellegzetes por es olajszag volt mindenutt :-).
A gyerekek elveztek, hogy itt barmit meg lehett fogni es tekerni-huzni, kart tenni ugysem tudtak a gepekben.
Ilyet viszont meg nem lattam korabban. Eleg sok halokocsi volt a telepen, ez az egyik furdoszobaja. Erdekes a vorosmarvannyal kirakott ulokad. A pereme korulbelu a padlo magassagaban van, lefele log ki a kocsi padlojanak a sikjabol.
Ninka segitett Eriknek, amig Erik a mozdonyt iranyitotta, o a mozdonyradion beszelt. A telefonkagylo altalaban tetszett a lanyoknak.
Persze eleg sokat is kellett enni kozben, Lily ket almat, Erik pedig harom banant tolt be tizorainak.
Ez mar a masodik allomasunk, a messeli olajpala banya kulszini fejtesenek banyagodre. Ez egy nagyon fontos fosszilia lelohely, peldaul itt talaltak meg Idat . Erdekes, hogy a 20. szazad elso feleben a nemet olajtermeles jelentos resze ebbol a banyabol erkezett, de az osszes kitermeles csak kb. 1 millio tonna nyersolaj volt, amihez 20 millio tonna palat kellett kibanyaszni es kiegetni.
A muzeum sajnos nagyon szegenyes volt, eppen a nagyon modern, nezd meg ezt, tapogasd meg azt jelleget koveti, de sajnos a komoly tartalom mar hianyzik. Eredeti fosszilia nagyon keves van, legtobbjuk masolat, aminek annyira nem orultem. A bufe pedig a rossz helyekre jellemzo “itt nem ehetsz-ihatsz hozott dolgokat” felirattal fogad. Persze ha le szeretnel ulni, azt csak a bufeben teheted meg, mert mashol nincs ulohely.
Viszont homokozo legalabb volt, ugyhogy mindharom aprosag tudott kicsit turni.
Igen és a kis drága kezük meg is fogott mindent amit lehetett. 🙂