Tettünk egy egynapos körütat hajóval a kaldera belsejében. A régi kiköt?b?l indultunk, az els? megálló a még mindig m?köd? vulkán volt a kaldera közepén.
Meglepetésként hatott ránk, hogy belép?díjat szedtek a vulkánon. És a “bejáratnál” több tábla is figyelmeztetett, hogy tilos követ vinni magaddal. Persze, mert k?b?l pont kevés van a szigeten… Persze az kétségtelen, hogy akkor nem lehetne egy euróért k?darabokat árulni. Tüntet?en nem vettünk.
A vulkánon nem könny? a növényzet élete. Patakok nincsenek, a talaj pedig kézzel foghatóan meleg (és nem csak a napsugárzástól). Még szerencse, hogy azért gondoskodnak a benépesítésr?l.
M?köd? vulkánon sétálni vicces. Ez a példány különösen aktív, az el?z? században háromszor tört ki, utoljára 1950-ben. Azért aggódni nyilván nem kell, a vulkán minden rezdülését figyelik (a szó szoros értelmében).
A f?kráter mellett nem csak tapinthatóan meleg a föld, de kénes kig?zölgések is megfigyelhet?ek.
Érdekes egybevetni, hogy a sziget ennek a vulkánnak köszönheti a létét, de ez okozta Akrotiri pusztulását is.
A vulkánséta végén még vethettünk egy pillantást Firára:
A hajó következ? megállója a vulkán melletti meleg források voltak. Itt meg lehetett kicsit mártózni a vízben vagy csak nézel?dni. Mi ez utóbbit választottuk a szél miatt.
A források után a Thirával szemközti szigetdarabon, Therasián kötöttünk ki. Ennek a szigetdarabnak is hasonló a felépítése: kiköt? a kaldera oldalán, meredek lépcs?sor felfelé a faluba.
Ez a falu viszont egyáltalán nem felkapott jelenség. Összesen két taverna volt fellelhet?, a házakon látszott, hogy itt igazi emberek laknak. Végre egy kis görögös érzés (annak minden bájával és hátrányával együtt)!
A faluban virágokat és kaktuszokat talaltunk. Itt t?nt fel el?ször, hogy Firában igazából nincsenek meg a mediterráneumban (legalábbis Krétán) már megszokott virágdíszítés. Itt viszont volt mindenféle színben.
A lépcs? elején szamarak voltak, amiken fel lehetett (volna) menni a faluba. Mi úgy döntöttünk, hogy elég jó a lábunk is. Akkor ez még jó ötletnek t?nt. A t?z? napon megtett második mászás (els? volt a vulkán) azonban több er?t kívánt, mint számítottam. Az út vége felé már nagyon bánta a szamártalanságomat. 🙂
Úgyhogy amikor felértünk, az els? dolgunk volt beülni a falu egyetlen vendéglátóipari egységében narancslevezni.
A narancslé után jöhet már egy kis séta, amit a helyi görög sör, a Mythos kipróbálása következett egy igencsak jól sikerült souvlaki (nyárson sült husi) társaságában.
Firában és Oiában az utcakutyák sétáltak össze vissza, itt viszont több volt az utcamacska, akik az összes rendelkezésre álló árnyékos zugot igyegekeztek kihasználni.
A therasiai kitér? után a hajó még megállt egy zátony fölött, ahol a hajó üvegalján keresztül nézel?dhettünk (sajnos itt sokkal kevesebb hal van, mint a Karib-tengeren). Majd megálltunk Oiában. Itt bizony már elfogadtam a szamaras segítséget. A faluból már busszal mentünk vissza a szálláshoz, ahol nemsokára véget ért a nap.
Rzsó
