Masnap ujra beultunk az autoba es elmentunk Koszegre. Mar nem is emlekszem, talan 17 eve jartam legutobb a varosban.
Erdekes latni, hogy ez a jopar ev mar szemmel lathato valtozasokat hozott a kornyeken. Szombathelyen uj korgyuru epult, minden telivan nagy boltokkal (legutobb akkor jartam itt, amikor a Budapesten kivuli Tesco igazan ritka volt), Koszeg mellett pedig valahogy kinott a foldbol egy halasto. Itt a Jezus szive templom elotti teren is “legutobb” meg lehetett autoval kozlekedni.
Az elso utunk, miutan megmutattam hogy hol laktak a nagyszuleim, a varba vezetett. Itt kiderult, hogy eppen valami fesztival van, szoval tele volt a varos kirakodo-bodekkal. En jobban orultem volna, ha ezt megusszuk, de vegul elterelgettem a gyerekeket viszonylag keves jarulekos veszteseggel. Persze azert vannak reszei a varosnak, amik szerencsere nem valtoztak:
Megyunk be a varba.
A falrol eppen ijjaszok lottek a szalmabalakra.
Jopofa hogy a varban a gyerekek felvehetnek ilyen “kozepkori” ruhakat, tok tetszett nekik, szerintem tenyleg hozzaadott az elmenyhez.
A pinceben meg mindenfele kaszabolofegyvert is meg lehetett fogdosni, persze ezek ujak voltak, Eriknek nagyon tetszett.
Felmentunk a toronyba is, itt az udvaron kiprobaltuk a kulonbozo ketreceket
es a kezi hajtasu korhintat is, bar azert ehhez mar Erik es Lily kicsit nehez volt a kosaraknak, de vegulis kibirta mindenki karosodas nelkul.
Szep volt a kilatas, szerintem itt gyerekkoromban nem volt uveg, mindenesetre kicsit steril lett tole a hely, nem fuj a szel :-).
Lefele vigyazni kellett, nehogy a lanyok ralepjenek a ruhakra.
Aztan meg egy kor jott a ketrecezesbol.
Visszafele megvolt a kotelezo “egy dolgot valaszthatsz” szuvenirvetel, a lanyok kortemuzsikat, az Erik egy szarvasagancs sipot kert.
Megneztuk a patikamuzeumot, itt zugfenykepeztem egyet a szaritopadlason (fenykepjegy!! kene, de utalom, mondjuk a varban is, csak a varmuzeumban mar semmi sincs, ami megerne egy kepet, az mar eleg modern lett, jo, talan a szolohajtas-konyv igen).
Hmm, hogy orulnek egy ilyen franko szederbokornak itt nalunk. Komolyan el is gondolkoztam rajta, mert ez meg az is lehet, hogy meg is tudna erni. Sajnos nem legelhettuk, megiscsak a patikamuzeum kertjeben volt.
Felmentunk a hosok kapujaba, a kilatas meg mindig nagyon szep.
Aztan azt hiszem eletemben eloszor etteremben ettem Koszegen. Eredetileg a var mellett akartam enni, de ott masfel ora mulva tudtak volna asztalt adni (fesztival..), ugyhogy az Arany Strucc lett a megoldas. Hat, csalodtam. A gyerekek ugyan ettek, volt csontleves es rantott hus, de azert az enyem eleg kis gyenge lett, pedig eleve azt kertem a pincertol, hogy valasszon valamit, amit szerinte tok jol csinalnak.
Ebed utan elsetaltunk megnezni a Gyongyost, aztan, mert iden sikerult elolvasnom az Iskola a hataront, elszor megneztem az iskolat, amiben jatszodik.
A szep fas park nagyon kellemes volt,
ilyen hatalmas platant is ritkan lat az ember.
Az epulet valoszinu nem sokat valtozott.
Az utolso latnivalo a Chernel-kert volt, szep emlekeim voltak rola. Sajnos csak arnyeka onmaganak, egy elhanyagolt kis kert maradt, aminek jo harmadat elveszi az odatelepitett madarmento allomas. A regi kiallitasi anyag egy reszet atvittek a melle epitett modern epuletbe, ami megint beleesett az eu-projekt-makovec betegsegbe, egy elhetetlen pavilont epitettek, plexi tetovel. A plexi mar csunya matt, de cserebe nem lehet kibirni a felso szinten, mert lekondira mar nem futotta. Utolag barkacsolt nagy teljesitmenyu ventillatorokkal forgatjak a levegot, amivel inkabb csak jobban hasonlit egy legkevereses sutore. Delutan otkor voltunk ott egy nem tul meleg napon, de en csatakosra izzadtam fent 15 perc alatt. Gratulalok. Ja, persze a plexi uvegezes mindenfele formaju es persze emiatt fix, nincs nyithato ablak.
