A nyaralas utolso kirandulasanak celpontja Cordoba volt, egeszen pontosan a cordobai nagymecset/katedralis. Ez is vilagoroksegi helyszin es a mor uralom majd utana a rekonkviszta emlekeit orzi. Szerencsere a mecset olyan szep volt, hogy a keresztenyek sem romboltak le, csak epitettek a kozepere egy katedralist :-).
Az ut hatalmas olajfa-ultetvenyek mellett vezetett, most mar csak a narancsultetvenyeket kell megtalalnom, hogy elhiggyem, hogy tenyleg meg tud teremni fan annyi olajbogyo es narancs, amennyit az emberek elfogyasztanak :-).
A cordobai nagymecset a sevillai Alcazarral es a granadai Alhambraval egyutt foleg szep faragasaival tunik ki: 
Gyakorlatias emberek voltak, a minaretbol itt is harangtorony lett, mint Sevillaban. A narancsligetet szerencsere itt is megtartottak.
Az epulet belsejeben szepen latszik az eredeti struktura, nehany kep az eredeti mecsetbol:
Aztan az ember kozeptajon lep egyet es hirtelen a boltives, cellaszeru plafon eltunik es meglatjuk a katedralis reszt, ami a mecset kozepen van:
A foldrajzi felfedezesek hatalmas mennyisegu penzt hoztak az orszagnak es az akkori spanyol gyarmatokrol szarmazott a vilag mahagoni termelesenek donto resze, ezert nem sporoltak a szep sotet szinu faval:
Ó!!!!!!! Meseszép! 🙂