Sziasztok!
A m?lt hétvégén voltunk kirándulni Kajakkal. A közelben lév?, Myrdammen nev? tóhoz mentünk. A terület kedvelt séta- és fürd?hely, de ilyenkor még nem sokan vannak, mert a víz túl hideg a fürdéshez.
Jó nagyot sétáltunk Kajakkal. Maga a terep egyáltalán nem volt nehéz, a séta kb. három órán át tartott.
Az azért látszik, hogy ha hosszabb túrára akarunk menni Kajakkal, akkor arra még gyakorolni kell. A végére eléggé elfáradt (vagy megunta), mert a szokásos el?ttünk szaladgálás helyett mögöttünk lépkedett. Nem gyakran látni ilyen nyugisnak. 🙂 Még az Øyeren sem érdekelte, pedig az mindig nagy móka szokott lenni az esti sétáltatás során. Igaz a tóból egészen sok vizet leengedtek mostanság (ennek kés?bb még lesz szerepe), mert a tavaszi vizeket várják a hegyekb?l. De azért a hattyúk, kacsák és egyéb vizi madarak továbbra is a móló környékén úszkáltak, repkedtek.
Másnap egy érdekes kísérletet tettünk. Eddig csak pórázon sétáltattuk, de lassan elég stabilnak látszott a nevére hallgatásban és a magunkhoz hívásban ahhoz, hogy tegyünk egy póráz nélküli kísérletet. Színhelyül egy viszonylag sík részt választottunk, ami elég nagy volt a futkározáshoz és játokhoz, ugyanakkor egyik oldalról egy viszonylag s?r? erd?s rész, másikról a tó határolta. Az alapötlet az volt, hogy ha valami nem úgy sül el, ahogy terveztük, ezek a határolók biztosan lelassítják legalább annyira a kutyust, hogy el tudjuk kapni. Na persze.
Az els? pár percben még minden jól ment. Kajak élvezte a szabadságot, szaladgált, örült. Azután megjelent egy madár, ami a tó belseje felé repült. A kutya nagy lelkesedéssel vetette utána magát. Mi valamelyest meggyorsítottuk a lépteinket a tó irányába, arra számítva, hogy a mélyebb víz miatt megtorpan az eb. Két másodpercen belül kiderült, hogy a leengedés miatt a móló meletti öböl maximális vízmélysége 20 cm. Ez azt eredményezte, hogy egy nagyon boldog kutyus vágtatott töretlen er?vel a madár után a tó belseje felé. Az öböl belsejében egy részen még sekélyebb volt a víz, néhol el?-el?bukkant az iszap is. A tó szélén lév? – általunk korábban egyszer? sárként azonosított – rész, boka fölött ér? iszapnak bizonyult, ami négylábon nagyszer?en járható, kett?n viszont lehetetlen.
Igy hát tehetetlenül néztük, ahogy Kajak egyre beljebb kalandozik a tóban, vidáman ugrálva az iszapban. Lelki szemeim el?tt már láttam magamat, amint átbuszozok a tó másik oldalára (a kocsi éppen szervízben volt). És tört norvégsággal kérdezgetem a helyieket, hogy nem láttak-e egy aranyos, fekete kutyát, ami nyomokban fehér sz?rt tartalmaz. Különös ismertet? jele még, hogy ha madarat lát, elfelejt hallgatni a nevére.
Szerencsére erre nem került sor, mert 30 perc nyargalászás után Kajak kifáradt, és amikor egy, a part felé repül? madarat vett üldöz?be, akkor megint megpróbáltuk magunkhoz hívni. Ezúttal sikerrel jártunk.
Már csak a kutya tisztítása volt hátra. Nyakig iszapos, sáros volt. A ház el?tt leszedtük róla a kosz nagyját, azután a fürd?szobában letusoltuk. Két óra szárítás után már készen is volt. Másnapra átható mocsárszag lengte be az egész lakást. Látható volt, hogy nem úszunk meg egy alapos, samponos mosást. Vettünk sampont és balzsamot, utána átmostuk a kutyát. Szagilag az eredmény ugrásszer? volt, de a kutya jóval vizesebb lett. Három óra szárítás után a hajszárító kezdte bemondani az unalmast, ugyhogy egy kicsit nedvesen kellett hagyni a kutyát. Másnap reggel azután a leh?lt hajszárítóval sikerült befejezni a m?veletet. _Nagyon_ komolyan elgondolkodtunk egy kutyaszárításra alkalmas gép beszerzésén. 🙂 A kutya alapállapotát nagy nehezen azért így is sikerült visszaállítani. 🙂
Azóta még jobban kitavaszodott. Kajak pedig egyre élénkebben érdekl?dik minden iránt, amit szagolni lehet vagy ugrálni utána. 🙂
Rzsó
