Sziasztok!
Megjött az eb. 🙂
Az utazás egy kicsit kellemetlen volt neki. Amikor Gyuri felvette a speciális csomagok közül :), már akkor elég morcosan tekintett ki a dobozból. A vámvizsgálatra azután még a dobozból is ki kellett csomagolni, hogy le tudják olvasni a csipjét. A vámos csaj szimpatikus volt, neki is van két kutyája. Igy aztán viszonylag gördülékenyen ment a vámvizsgálat, a leolvasást kivéve, amit nagy mennyiség? kutyasz?r és két lemerült leolvaso nehezített.
A folyamat végére Kajaknak már teljesen elege lett a világból. Igy megérkezésük Norvégiába, és els? találkozásunk a következ?képpen nézett ki: elöl egy kiskocsi a csomagokkal, utána Gyuri a kocsit tolva, utána Kajak popsin csúszva, amint Gyuri húzza maga után. 🙂 Amikor kiértek a vámzónából átvettem Kajakot és megpróbáltam egy kicsit jobb kedvre deríteni. Hamarosan felül kerekedett a kíváncsiság a kényelmetlenségi érzésen, és a kutyus hirtelen rádöbbent, hogy a reptéren rengeteg ember van, akiket ? még mind-mind nem szagolt meg. És hát ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kellett, amibe kifelemenet rögtön bele is kezdett. Az eredmény egy nagydarab, sz?rös fehér kutyus, ide-oda cikázva “mosolyog” az emberekre és lelkesen próbálja szaglászni ?ket, és akit a gazdája csak komoly er?feszítések árán tud csak kifelé terelni.
Amikor kiértünk a reptérr?l és kicsit nyugisabb lett a környezet, akkor sikerült visszaszrelni a kerekeket a kutyadobozra. Kajak azon nyomban visszavackolt bele, amint kinyitottuk az ajtaját. A hazafelé vezet? utat a legkisebb zokszó nélkül viselte, odabuksizott mellém és nagyokat szuszogott.
Itthon aztán újabb bonyodalmak következtek. A befelé vezet? úton Gyuri elkövetet egy apró baklövést, amikor leverte a lábáról a havat a lépcs? után. Ett?l Kajak megijedt, és azóta nincs túl nagy barátságban a lépcs?vel. Ez nem túl szerencsés, de reméljük, majd megszokja, lévén jelenleg az az egyetlen, a lakásba vezet? út. 🙂
Az els? fél órában elég megszeppenve ücsörgött a nappalivan. De azután megjött a bátorsága és felfedez? útra indult a házon belül. Mindent jól megszaglászott, a flamingó virágot majdnem meg is kóstólta, de attól azért eltiltottuk. A lépcs? ismét kihívást jelentett, de miután látta, hogy Gyuri és én is használjuk, felbátorodott és lejött. Az elején elég óvatosan mászkált rajta, mostmár elég bátor.
Úgy t?nik, az éjszaka folyamán megbarátkozott a környezettel. Legalábbis rengeteget mászkált. 🙂 Felébátorodott és valószín?leg fel is ébredt, legalábbis Gyuri talpát megnyalogatta.
Reggel már egészen vidám volt. Elmentünk sétálni, hogy kiadja a kiadnivalót és megismerkedjen a környezettel. A havat nagyon szereti. Felmentünk egy közeli dobra, ahol Gyuri megfuttata a kutyát, illetve alkalmanként fordítva.
A mély hó különösen nagy kedvenc, ott ugrálva, békásan közlekedik:
Úgy t?nik, gyerekekkel nincs nagy tapasztalata, mert ahányszor találkoztunk velük, egy kicsit megtorpant.
Utána lementünk a tóhoz. Addigra már kezdett elfáradni, vagy megunta, mert rendszeresen leült.
Igy aztán elindultunk hazafelé. Amikor rájött, hogy hazamegyünk, akkor hirtelen elkezdett húzni a hazafelé vezet? úton. Aztán a lépcs?t látva megtorpant. Megpróbáltuk különféle módszerekkel felcsalogatni (még a kajástálat is bevetettük), de eredménytelenül. Végül némi finom er?szakkal felküzdöttük a lépcs? tetejére, ahonnan bevágtatott a lakásba.
Estefelé megint elvisszük majd sétálni, hogy elég fáradt legyen és aludjon éjszaka.
Még nem alakultak ki kedvenc helyei a lakásban, de a kanapé sarka esélyesnek t?nik:
Még nem sikerült a pofijáról jó képet csinálni, de nagyon aranyos. Különösen, amikor félrecsapva kidugja a nyelvét. 🙂
Rzsó
