Sziasztok!
Úgy tűnik, mostanában kevesebb képet csinálunk időhiány miatt. Íme az aktuális termés:
Lily és Erik szórakoztatja Apát. Vagy fordítva. Multifunkcionális apa. 🙂
Nem túl meglepő módon Lily is szereti, ha hozzábújnak.
Erik egyre többet beszél és kérdez. Néha úgy tűnik, hogy nem figyel vagy nem érdeklik a körülötte zajló történések. Aztán pár hétre vagy akár hónapra rá egyszer csak kiderül, hogy mindenre pontosan emlékszik és beépíti a kis világába. Pl. egyszercsak elkezdett doktorbácsisat játszani: lefektet valakit és elkezdi nyomkodni a hasát vagy valamelyik végtagját. A nyomás erősségét pedig pont úgy állítja be, hogy kissé kellemetlen legyen, de még ne fájjon. Máskor meg olyan összefüggéséket mutat fel, hogy nem is mindig értem honnan tanulta: rámutat egy vöröses képre az tévében és közli, hogy “Láva. Meleg.” 🙂
Lily teljesen más stratégiát alkalmaz a beszédre: folyamatosan beszél a kicsi saját nyelvén, amit fokozatosan igazít az általunk használthoz. Az Nem, Anya, Apa, csüccs, engedj el már nagyszerűen megy. Bár a megnevezéseinket még mindig gyakran szerepkör szerint és nem személy szerint használja. Az anya szó az elsődleges gondozót jelenti, az apa a másodlagos, kiegészítő gondozót, az Erik a játszótársat. Ezért volt Kajak mindig Erik. Amióta Gyuri van többet otthon, azóta ő az anya én meg az apa. 🙂
Amióta Kajak nincs velünk, a gyerekek teljesen rákattantak egy plüsskutyára. Gyarkan ölelgetik, puszilgatják. Erik lehozza magával fürödni és gyakran aludni is viszi. Lily felváltva használja a plüsskutyát és egy macit ugyanerre a célra. Ez különösen akkor érdekes, amikor hangos “vau-vau” hangokkal lóbálja körbe a macit. Még nem sikerült meggyőznöm, hogy a maci brummog.
Abban reménykedünk, hogy Lily óvodai kezdése könnyebb lesz. Már ismeri a helyet, mert visszük magunkkal, amikor Eriket elhozzuk. Láthatóan nagyon érdekli a többi gyerek, szívesen kezdeményes “beszélgetést” velük és egészen messzire elszökik, miközben Eriket öltöztetjük.
Nagyon jó látni, hogy bár jelentősen eltér az érdeklődésük, mégis újra meg újra találnak közös játékot. De azért az jobb lenne, ha ez inkább spontán módon történne, és nem főleg akkor, amikor megtiltok valamit. Akkora egyetértésben sikongatnak felváltva vagy szaladgálnak fel-le, miután kértem, hogy ne csinálják, hogy alig van szívem leállítani őket. Már látom, hogy milyen izgalmas lesz, amikor mindezt hárman csinálják majd egyszerre. 🙂
:-*
Édes, gyönyörű két szép gyermek! 🙂