Mindigy igyekszunk megnezni az esszeru tavolsagban levo vilagoroksegi helyszineket, Valenciaban az egyikkel kulonosen egyszeru dolgunk volt, mert eppen a kozponti piaccal szemben van. Ez a Llotja de la Seda, a selyembazar.
Az epulet szerintem egeszen jellegzetes regi spanyol epulet: szep faragasok, szerintem egy kicsi arab hatas is van benne. A ko szerencsere jol birja es a szaraz-meleg eghajlaton szepen megmaradtak ezek az epuletek. Kivulrol negy meteres fal veszi korul, belul pedig egy kellemes arnyekos narancsliget fogad. 
Nagyon kellemesen el lehet uldogelni ezekben a ligetekben, mar Cordobaban is nagyon tetszett, igyekeznek, hogy a fak szinten teljesen osszefuggo arnyekot adjanak (itt eppen nem jott ossze, de latszik az elhelyezkedesukon, hogy pont jol lefednek az egeszet, ha eleg nagyok lennenek). Kozepen kicsi diszkut, ez is kotelezo resze a kertnek. Igazi kis oazis.
Szep szinkombinacio a bezs ko, zold level, sarga gyumolcs :-).
A kis majmoknak is tetszett, megpihentunk, kulonosen Veronika, aki addig is vegig a hatamon ult.
Ket fele narancs es egy citromfa is volt.
Az epulet belseje nagyon szep, inkabb egy gotikus katedralisra emlekeztet, latszik, hogy volt penz a selyemben.
Szerencsere itt szep nagy nyitott terek voltak, igy kicsit elengedhettuk a gyerekeket.
Aztan persze megtalaltuk a titkos feljarot is, Erik szerint ez vezet fel a boszorkanyokhoz.
Aztan megneztuk a masik foldszinti terem szep fa mennyezetet.
Es lementunk a pincebe. Itt a gyerekek megkerdeztek, hogy mit tartottak itt lent. Erre mondam nekik, hogy a nem szofogado kisgyerekeket. Lattatok volna, hogy igyekeztek kifele ;-). 
A sok narancs tok szep. Ezek a disznarancsok pedig ugy tunik, hogy tenyleg honapokon at sargallanak a fakon, nem igazan potyognak le.
Felmentunk az emeletre is, itt meg szebb famennyezet van.
