Szoval megprobaltuk megnezni a hajozasi muzeumot, de nem sikerult. Ugyhogy elore hoztuk es megnezuk a romai szinhazat.
Itt mar-mar nemetesen szigoruak voltak es nem hagytak, hogy bevigyem a gyerekhordozot. Sohasem ertem, hogy miert felnek ennyire tole, masztam mar vele mindenhova. Plusz azert ez megint nem egy porcelanmuzeum volt.
Ez volt talan a legerdekesebb kiallitott darab: a hely lakossag ennyire beepitette, tenyleg jo szemu regesznek kellett lenni hozza, hogy a bal felso kepen meglassak a szinhazat.
Aztan visszabontottak az epuleteket es kapott egy szep EU-s penzbol epult latogatokozpontot (latszobeton, hasznalhatatlanul nagy belso ter, “modern”=ures kiallitoter, negy mozgolepcso (lehet lopni a beruhazason), amibol csak harom megy (hogy azert megsem legyen akadalymentes es mert az EU az uzemeltetest mar nem fizeti).
Szoval erre a szep nagy nyitott terre nem engedtek be a hatizsakkal. Aztan annyira szigoruak voltak, hogy a nem eredeti, betonozott padsorokra tilos volt raulni. Meg a kep bal szelen lathato bacsit is felallitottak, nehogy mar az ot eves betonrol letorolje veletlenul a port.
A szinhazhoz kicsi alaguton at mentunk, ami persze egybol beinditotta Erik fantaziajat:
Aztan atmentunk a buvarregeszeti-muzeumba. Van egy konyvem, ami meg egy balatoni nyaralobol sikerult megfujni meg valamikor 1990-ben, Gabriele Hoffmann: Elsullyedt vilagok cimu kotete. Na, az egy sokkal komolyabb szakmai munka, mint amit ebben, a megint EU penzbol fizetett muzeumban ossze tudtak hozni. Lathatoan a cartagenai kikoto rehabilitalasanak resze volt egy szep nagy muzeum. Szoval az epulet nagy, van latszobeton, uveg es corten acel is. Szoval minden egyutt van az idealis EU muzeumhoz. Bent sem okozott sajnos csalodast: “interaktiv” (mindenhol nagyjabol ugyanazok: buborekolas, orvenycsinalas), de igazi klasszikus, ertekes muzeumi daraboktol mentes hely. Igazibol az a bajom ezekkel az intezmenyekkel, hogy az interaktivitas meg az erdekes modellek ugy lennenek jok, ha emellett meg lehetne nezni magat a regi dolgot is.
A lanyok azert feltalaltak magukat es kihasznaltak a szinpadot:
Aztan kimentunk es hagytuk jatszani a gyerekeket a hajo-jellegu jatszoteren, aminek kellemes gyongykavics aljzata volt (ez a legjobb, macska nem kakil bele, nem all ossze es jol tompitja az eseseket). Mi kenyelmesen 10 meterre toluk szopogattuk a frissen facsart narancslet.
Sokat jatszottak a kavicsokkal. Mindenfele ut megfelelo tavolsagban volt, ugyhogy nyugodtan hagytuk jatszani oket.
Meg az arbockosarba is fel lehetett maszni.
Szoval egeszen idilli volt a helyzet, amig aztan meg nem jelent Lily es Veronika, hogy Erik kovet rakott a Veronika fulebe. Es sajnos igen, ott figyelt dobhartyaig benyomva, a fulzsirba beragadva a gyongykavics, a kicsi pedig egyre idegesebb volt tole. Erik tagadja a dolgot, de igazibol valoszinuleg a lanyoknak van igaza es tenyleg o rakta bele. Ugyhogy be az autoba, a bar pincernoje kedvesen elvezetett minket a surgossegire, ahol talaltunk ketto embert, aki beszelt angolul, aztan a magyar allampolgar-norveg egeszsegbiztositas-de-nincs-itt-az-utlevel helyzeten atlepve szepen vartunk a sorunkra.
Szoval kb. 45 perce vartunk, amikor Veronika mar kezdett elpilledni es rafekudt a koves fulevel a combomra. Aztan annyira melege lett, hogy megolvadt a fulzsir a fuleben es egyszer csak kiesett magatol a ko. Ugyhogy mire bementunk mar a kezemben volt a bunos. Itt nagyon ugyesen megmutatta a doktorbacsinak a fulet, szerencsere a gyongykavics nem sertett fel semmit es kosz sem maradt benne, ugyhogy csak kapott egy pacsit es mehettunk is vissza a hajozasi muzeumhoz, ahol mar kozben vegertert a szieszta.
