A Marigot-obol utan a nap celja a Piton-obol elerese volt, ahol Soufriere varos elott kotottunk ki.
Az este “segito” hiena-fiukkal reggel megegyeztunk egy parti kirandulasban, 150 EC-rol indulva 50-ert (nem veszi be a gyomrom ezt a pofatlan elso tularazast), persze hazudtak, mert a belepok meg ezen felul voltak, ugyhogy kb. 100 EC volt vegul az ut. A varos a jellegzetes szakadt, de kedelyes karibi hangulatot keltette, visszaeres utan jol esett kiszopogatni egy friss kokuszt. Erdekes amugy ez a kokusz dolog, mert szerintem direktben nem olyan finom, nincs az a huu-de-kokusz ize, de a csomagolas nagyot dob rajta :-).
Megneztuk a vulkani utomukodes nyomait, itt elsosorban kenes gazok (tiszta Bukfurdo a szag) es meleg viz tor fel. Regen kenbanya mukodott itt, de ma mar nem gazdasagos a kitermeles.
A volgyben kicsit lejjebb melegvizu furdo volt, de nem volt gusztusunk belemenni a barna, teljesen atlatszatlan vizbe.
A masodik megallo egy vizeses volt, igazibol ez semmit sem ert. Kis vizhozamu vizeses nehany kozepesen elhanyagolt medencevel, amiben meleg viz van. Nem ertem a karibiakat, itt is, minden szemet, ami valaha keletkezett ezen a helyen, egyszeruen csak lejjebb volt dobva a volgyben.
A legpozitivabb az volt a helyben, hogy itt ert utol az SMS, hogy Rzso megkapta a fonoki allast, amirol mar az elmult nehany hetunk szolt.
A viz eleg magas asvanytartalmu, de szerencsere itt mar nem budos es tisztanak is tunik.
A medence felenel olyan vasbeton elvalasztok voltak berakva, hogy teljesen az allatkerti vizilomedencere emlekeztetett :-).
Aztan Soufriere varos kovetkezett. Ezen a teren a templom elott mukodott a guillotine.
Aztan utra keltunk es nappal is megneztuk a Pitonokat (ket vulkani kup van, a Kis- es a Nagy-Piton). A sziget jelkepei, meg a helyi sort is roluk neveztek el.
Ilyen szep kis homokos partok voltak elszorva a szigeten.
A kovetkezo allomasunk Szent Vincent volt.
