Bøbol hazafele atmentunk Kongsbergen es akkor jottunk ra, hogy Rzso meg nem volt a kongsbergi banyaszati muzeumban es az ezustbanyaban. En nehany eve Zsuzsaval jartam errefele, Gyula pedig nehany hete latogatta meg. 
A varos ujabb tipikus nemet banyaszvaros, a kongsberg kornyeki hegyekben meg ugy a fel periodusos tabla elofordul, szoval viragzo banyauzem volt itt hosszu idon at. A kiralyi penzverde is itt mukodott (most is itt van a penzverde nevu ceg, de mar nem kiralyi). A varosban a legmagasabb az atlagkepzettseg az orszagban, mert itt van a Kongsberg cegcsoport kozpontja, par ezer mernokkel, akiknek a nagy resze itt is lakik.
A muzeum szepen atveszi a penzveres minden lepeset, a banyaszattol az ercfeldolgozason at a lemezkeszitesig. A gyerekekkel persze sikerult turelmesen vegignezni :-).
Azert szerencsere “az aranyak” oket is erdekeltek, ugyhogy szepen vegigszaladtunk a kulonbozo itt vert ermek kozott. Az alapanyagot foleg a helyben banyaszott ezust adta.
Ez egy nagyon erdekes gep. Teljesen analog mechanikus cucc, a nagyban elkeszitett dombormuvet kovetve marja fembe es kicsinyiti ermemereture a kepet. Igy keszul el a szerszam a penzvereshez.
A banyaszati eszkozoket is megneztuk, a muzeum egyik szobajaban berendeztek egy kis banyat is, ugyhogy jarkaltunk a sotet es szuk jaratokban, de ez annyira nem tetszett a gyerekeknek, ugyhogy kb. 10 meter utan inkabb visszamentunk a normal kiallitoterbe.
Ez a helyi kulonlegesseg: csak nehany helyen fordul elo olyan dus ezusttartalmu erc, hogy tiszta fem ezust drotok jonnek letre. Itt a muzeum kulon, zart termeben tobb szaz kg ilyen kulonleges ezustkepzodmeny van. Nagyszeru latvany, ahogy a tobb tiz kg-os tombokben ide-oda kanyarog az ezust drot. Az erteke kozeliti a felbecsulhetetlent, ezen a weboldalon van nehany elado, de mind csak a nehany centisekbol (megis van 55 ezer dollaros is), itt akkorak is vannak, hogy nem birnam megemelni.
Nem sikerult annyira jo fenykepeket csinalni, mert Veronika mar elegge unta, de azert latszik, milyen szep tud lenni, ahogy az ezust korbeoleli a hegykristaly alapot vagy mas kozetet.
Van ahol teljesen sikerult leszedni a kornyezo kozetet es csak az ezust marad:
Ez jo oklomnyi vastag ezustteler, 48 kg a tomb tomege.
Volt egy nagy terem, amiben foleg norvegiai asvanyok voltak kiallitva. Itt megint meglepodtem, hogy valoszinuleg az egesz periodusos tabla elofordul a kornyeken. Kulon meglepett, hogy a kedvenc tengerparti kirandulohelyunk, Tjøme, mennyi fele titanercet rejt. 
Smaragd Eidsvollbol, a repulotertol kb. fel ora eszakra. Ma is lehet menni smaragdot keresni a parti gorgetegben.
Az utolso terem a Kongsberg csoport muzeuma. Itt nem meglepo modon foleg a fegyvergyartason van a hangsuly. Itt ujra talalkozhattunk a ket sztartermekkel, a Penguin raketaval (ez volt Hortenben is), plusz a hires Kongsberg taviranyitasu lovegtoronnyal. Ezen kivul kis izelito volt meg a tengereszeti uzletagrol es az olajosrol is.
Aztan felmentunk a banyahoz. Sajnos nem tudtunk bemenni a tarnaba, mert 5 ev az also korhatar. Ezen annyira nem csodalkoztam, mert emlekszem, hogy brutalisan hangos a banyavonat, amivel 2 km-t megyunk be a hegybe. A vonatban rendes banyasz nepes kocsik (jobb felso sarok a kepen, sarga mozdony, zold kocsik) vannak, semmi rugozas, acel az acelon nyikorog es csattog.
A tarna bejarata. Ugyan nincsen Gluck auf felirat, de ugyanugy, mint Rørosban, itt is szasz banyaszok inditottak az ipart. Finom huvos levego omlik ki a kijaraton, bent allando 6 fok van, kint most 26 volt.
Lementunk enni a barakkokhoz. Egeszen elfogadhato minosegu hazak voltak, bar a banyaszok sok emeletes “agyakban” aludtak, de peldaul az ablakok meglepoen nagyok voltak. 
Az etel normalis volt, akkor elegedettek voltunk vele, aztan delutan enyhe gyomorrotasunk lett, szoval valami megsem stimmelt. A gyerekek sonkas-sajtos toastot ettek, ugyhogy naluk semmi gond nem volt.
Mindegyik evett valamennyit, ezert kaptak fagyit is:
Aztan homokoztak. Erik nyilvan az egyetlen lyukba probalgatja belerakni a labat, miutan arrebbrugdosta a fadarabokat, amiket a tetejere raktak, hogy nehogy belelepjen valaki.
A parkolo mellett kellemes mesterseges to van, amit ez a szep hegyi folyo taplal. Itt engedtuk furdeni a gyerekeket, ami a varhato modon zajlott: nadrag-polo, “ne menjetek melyre”, aztan Veronikat ellokte Erik, ugyhogy a kicsirol lekerult a pelus es a ruha, aztan kb. 4 perc mulva mar harom pucer gyerekunk szaladgalt a vizben. Kellemes homokos partot csinaltak es 20 fok felett volt a viz.
Veronika nagyon-nagyon szeret homokozni, nagyon varom, hogy mit fog szolni a Lellei strandhoz.
Lilynek is nagyon tetszett a vizezes.
Hazafele uj ulesrendet probaltunk ki, mert a bøi turan nem birtak magukkal es vegig tepte egymast Lily es Erik, ugyhogy most kaptak fel meter vedotavolsagot. Persze, Erik most is probalkozott a labaval, de ez kenyelmetlen is es csak akkor mukodik, ha Lily hatranyul, ugyhogy vegul sokkal nyugodtabb lett a visszaut. 
