A hétvégén Norvégia els?ként alapított nemzeti parkjában, a Rondane Nemzeti Parkban voltunk túrázni. Érdekessége a sok k? és a vadon él? rénszarvasok. Az utóbbival nem sikerült találkozni, de az el?bbib?l jutott b?ven.
Péntek este érkeztünk meg a nemzeti park határához, amit egy önkiszolgáló fizet?sorompó “?rzött”. A sorompón jelképes összeg (10 korona) befizetése után lehetett áthaladni, a rajta lév? tábla figyelmeztet, hogy ne felejtse el senki becsukni maga után. 🙂
Szállásnak a sátrat kívántuk használni, de a park területén (elvileg) csak a kijelölt helyeken lehet sátorozni, ezért a DNT (norvég turistaegyesület) által üzemeltetett egyik turistaház felé vettük az irányt. A park belsejébe nem lehet autóval bemenni, ezért a kocsit egy erre a célre kialakított parkolóban hagytuk.
A parkolóban már kaptunk némi bepillantást a tájba.
A parkolóból egy öt kilométeres gyalogút vezetett a turistaházig. Már eléggé éjszakába hajlott az id?, ezért nem bántam, hogy az út könny? terepen, laza szintemelkedéssel haladt.
Az els? érdekesség a táj színvilágától teljesen elüt? ér medre jelentette, ami zöldb?l vörösbe hajlott.
Mire megérkeztünk a turistaházba (fél tizenegy), a hivatalos kiszolgálási id? már lejárt, ezért csak intettek, hogy tegyük le magunkat valahol és másnap elintézzük az anyagiakat.
A ház körüli hófoltok emlékeztettek minket, hogy a norvég hegyeket nyáron sem szabad félvállról venni.
A másnapi túrát a háztól Rondane legmagasabb csúcsáig, a Rondslottet-ig terveztük.
A túra egy nem túl meredek, de rettenetesen sziklás, köves szakasszal indult. Ismét bebizonyosodott, hogy a köveken túrázás nem a kedvencem. 🙂 Az egész tájnak van egy nagyon sajátos, komor, de mégis érdekes összhatása. Gyaloglás szempontjából viszont túl monoton volt a véget nem ér? k?sivatagszer? út, ahol a legdúsabb növényi “burjánzást” néhány csenevész bokor és zuzmó jelenti a nyár közepén.
A bemelegítés után egy er?teljes, hosszú emelked? következett, némi havas átkeléssel tarkítva. Amikor felértünk a csúcshoz vezet? nyeregbe, hirtelen nagyon jól esett leülni és elfogyasztani az ebédünket.
A hegy másik oldala még kietlenebb volt. A fáradságunkat jelzi, hogy Gyuri nyafogás nélkül türte, hogy lefényképezzem. 🙂 Ebéd után az er?tartalékaink elemzése után úgy döntöttünk, hogy inkább visszafordulunk. Így ez alkalommal a Rondslottet-t?l kb. 2 km-re jutottunk. A visszafelé vezet? út már könnyebb volt, szinte végig lejtett. Ennek ellenére jól esett megenni egy csokis sütit a turistaházban a 6 órás kirándulás után. Este pedig nem kellett ringatni minket.
Vasárnap estére már Osloban kellett lennünk, ami kb. 4 óra autóutat jelent, ezért már nem terveztünk gyaloglást aznapra.
Viszont bejelentettük magunkat egy hajóútra, a turistaház melletti tavon, a Rondvatnon. A hajóút után összecsomagoltunk és elindultunk vissza az autóhoz.
A turistautakat itt is a gyaloglók által is épített k?emberkék és néhány nagyobb k?re, sziklára festett jelzés jelenti. Kb. úgy, mint a Dolomitokban. A kép bal alsó sarkában kivehet? a piros T.
Itt találkoztunk el?ször a sarki szeder (molte) nev? növénnyel virágzó állapotban. A gyümölcséb?l készült lekvárt szerintem legtöbben már kóstoltátok.
Végül kellemes fáradtsággal és némi izomlázzal zárult a hétvége. Összességében jó volt, éleveztem, de valószín?leg nem Rondane lesz a kedvenc túracélpontunk.
Rzsó
