Sziasztok!
Tegnap dél körül értünk haza. Erik megismerte a házat, sokkal nyugodtabban viselkedett, mint mondjuk a hajón. Aludt is rögtön egy háromórásat délután, ami lényegesen hosszabb, mint a szokásos 1-2 óra.
Megszerezte a csomagok közül apa egyik övét, úgyhogy most az övet maga után húzva csörtet fel-le a lakásban. 🙂 Egyre ügyesebben jár, bár még mindig birodalmi lépeget? jellege van. Én is így szoktam járni, amikor uszony van rajtam.
Az úton kiderült, hogy szereti a sült csülköt, órákig tud a szájában almahéjat tartani és megtanult elbújni is.
Az els? megállónk Regensburgban volt.
A szállodánk a k?híd másik oldalán (bal oldal) volt, úgyhogy szerencsére közel voltunk a történelmi belvároshoz és a sörkertekhez is. A híd mellett található egy közel kilencszáz éves kolbászsütöde, ami a világ legrégebbi ilyen helye. A híd az els? k?építés? híd a Dunán, a sütöde a hídépít? munkásoknak készült eredetileg. Hát tudnak is kolbászt sütni, az biztos.
A kolbászkák enyhén f?szeresek és pont jól sütöttek. Savanyúkáposztát adnak hozzá és köménymagos bucit (a káposzta állaga és savanyúsága is tökéletes). Nagyszer? kiegészít?i egy rövid városnézésnek.
Megnéztük a Góliát-házat, a városházát és persze a dómot. A templom tetszett a legjobban. A sörkertben vacsoráztunk, ahol Erik a babaétel betermelése után rögtön bejelentette igényét apa sült csülkére. El?ször azt hittük, hogy túl f?szeres lesz neki. Pedig nem. A puha részeket csak úgy tolta be magába.
A hotelben kezdett el el?ször igazán bújócskázni velünk. Lehet, hogy Csillától és Balitól tanulta el, vagy csak mostanra érett meg hozzá a kis agya. Bebújt a szekrénybe és elkezdett kuncogni. Ez egy fajta jel volt, hogy lehet “keresni”. Akkor anya vagy apa elkezdte felkutatni, a megtalálást pedig hangos kacagással jutalmazta. A másik búvóhely az asztal és a fal között volt. Azt kell mondjam, hogy jól választott rejtekhelyet. Ha nem követi nyomon az ember a mozgását vagy éppen nem kuncog, akkor tényleg nehéz lett volna megtalálni.
A következ? megállónk már Kiel volt másnap. Még az úton kapott Erik alma darabokat, amiket jóíz?en el is rágcsált. A hotelbe való megérkezés után vacsoraképpen betolt egy joghurtot és egy banánt. A banán utolsó darabja túl nagy lett a szájához, ezért apa belenyúlt és kivette. A banándarabbal együtt kijött egy jó harmadtenyérnyi almahéj. 🙂 Az almabels?t lerágta róla, a héjat pedig eltette a pofijába (kés?bbi felhasználásra?). Azt még nem értük pontosan, hogy akkor viszont a vacsi falatjai hogy fértek el a szájában, de láthatóan megoldotta a dolgot.
Üdv,
Rzsó
Drága ügyes kis csillag! 🙂