Vegul ugy dontottunk, megis elmegyunk nyaralni aprilisban, hogy ha veletlenul kapnek allast majustol, akkor ne egybol szabival inditsak. Meg a gyerekek kitalaltak, hogy itt az ideje nyaralni menni. Jol emlekeztek amugy, az elozo evekben mindig ilyenkor mentunk az ICN konferenciara. Az uticel a Kanari-szigetek lett, ki akartuk probalni, hogy eleg meleg van-e ott es “csak” hat ora az ut.
A hatterben a kek gep a mi Tuifly 737-esunk (charterrel mentunk), szkeptikus voltam a keskenytorzsu gep vs. 6 oras ut komboval szemben, de vegulis egeszen elviselheto volt. Ha egyedul utaztam volna, akar kenyelmes is lehetett volna. Ez egy demokep, azert nem ekkora moka-kacagas volt vegig, de a lanyok legalabb mindket iranyban aludtak egy kicsit.
Megerkeztunk a szigetre, itt eppen nagyon unjak mar a lanyok, mert hosszu idobe tellett, amig megkaptuk a berautot, mert sajnos a kavarodasban veletlenul egy nappal korabbra foglaltam es ezert “no show”-al mar toroltek a foglalast. Szerencsere siman elokereste a tegnapi dobozbol a Hertz, csak a foglalasi rendszerukkel kellett kicsit kuzdeni. Az auto egy Vito volt, hat, azert a tavalyi Viano sokkal kulturaltabb belseju. Ami nem tetszik, hogy a gyerekuleseket aranyarban adtak, 60 eurot fizettunk darabjaert, pedig ebbol ketto az 5 euros ulesmagasito volt, egy pedig egy vegtelenul szakadt ules, aminel szazszor jobb volt a Carrefourban 50 euroert. Mondjuk azt sejtettuk, hogy ez igy draga lesz, de legkozelebb tenyleg inkabb elugrunk az elso boltba es veszunk uleseket.
Megerkeztunk a hotelbe, jott a hidegzuhany: 250 szobas hotel, _nincsen egyetlen parkolohely sem_. Nem nincsen szabad, hanem ugy altalaban nem tartozik a hotelhez parkolo. Kicsit az agyverzes kerulgetett a hat oras ut utan, plane, amikor mar korbementem a fel komplexum korul es egyetlen darab hely sem volt. Nem konnyu egy 5.5 meteres buszt berakni valahova (egy Corsa meretu hely volt osszesen). Aztan szerencsere egy masik utcaban talaltam helyet, utana egesz heten ott parkoltam, kb. 600 meterre a hoteltol.
A szoba belseje okes volt, viszont nagy szerencsenkre az epulet tetejere kerultunk, a 11. emeletre. A kilatas nagyszeru es tok jo nagy tetoterasz tartozott a szobahoz. Ket szinten, felul egy negy szekes asztal, lent pedig harom napagy vart minket. Az egyikre Veronika egybol le is heveredett.
Eszaki gyerek, zavarta a napsutes:
A kilatas nagyon szep volt, szigoruan balra nezve :-). Jobbra az ut tuloldalan mar nem locsoljak a novenyeket, ugyhogy ott a szigetre amugy jellemzo kosivatag van.
A medencek jok voltak, csak eleg huvosek: a bal oldali also nagy nem volt futott, a 18 fokos vizet kevesen hasznaltak, a gyerekmedence 22 fokos volt (balra fent), vegul az egyetlen hasznalhato medence a jobb oldali, 26 fokos futott. Sokaig gondolkoztam, hogy a gyerek miert hidegebb, inkabb annak kellett volna 30 fok korul lennie, de rajottem, hogy valoszinuleg azert, mert akkor abban dagonyaznanak a felnottek a huvos nagy helyett. A 26 fok sajnos kicsit keves volt, mert a levego 20-22 fok volt es tobbnyire fujt a szel, ugyhogy rendesen faztam, amikor ki kellett jonni a vizbol.
Igy nezett ki a terasz, ez tenyleg nagyon tetszett.
Szinte minden ejszaka kiultem es neztem a tengert, azert ezt a latvanyt el tudnam viselni minden este.
