Mult het vegen gyonyoruen sutott a nap es megvolt az elso tavaszi seta Myrdammennel. Persze azota leesett 40 cm ho, de legalabb gyorsan olvad.
A to nagy reszen meg jeg van, de azert sikerult a kifolyo kornyeken talalni nyilt vizet igy lehetett koveket dobalni.
Veronika most mar teljesen tisztaban van vele, hogy o egy kulonallo leny, ezert itt is sajat jogan kovetelte, hogy o is dobalhasson, persze neki meg ez tul messze volt, ugyhogy kooperativ dobalas kellett.
Korulbelul egy orat setaltunk es igazibol mar utana vettuk eszre, hogy mar olyan nagyok a gyerekek, hogy igazibol szorakoztato volt, nem kimerito.
Itt Lily szaladt fel eloszor a sziklara, persze utana az egesz kicsi falka fel akart menni, ugyhogy Veronikat mar nekem kellett felkiserni.
Aztan elerkeztunk az ovi erdei taborahoz, tok jo kis menedeket epitettek, elotte tuzrakohely van, mellette egy nagy fatorzs-pad.
Itt pont lemaradtam a legcukibb jelenetrol. Erik eppen vezeti Veronikat, de amikor odaernek az arokhoz, akkor elengedi es pont azutan, hogy en Lilyre szolok, hogy nem menjen messzebb (egyedul elkoszal am, bator :-)), Erik fogta, azt mondta, hogy “A vegtelenbe es tovabb!” (ezt mondja Buzz Lightyear a Toy Story hos urhajosa), majd leugrott az arokba :-).
Nagyon édesek! 🙂