Sziasztok!
Tegnap megjöttünk. 🙂 A trelleborgi komp egyel?re jobban tetszik, 6 órát tudtunk aludni, így sokkal kevésbé volt megterhel? az út.
Útközben megálltunk a weltenburgi monostorban. A monostor és környéke nagyon szép.
A folyó kanyarulatában lév? kavicspad láthatóan kedvelt pihen?hely vizitúrázoknak. Kicsit körbesétáltunk, azután irány ebédelni. Hát, azért a bajorok tudnak jókat f?zni. Én káposztás sült nudlit ettem pirított császárszalonna darabokkal, Gyuri pedig grillezett marhát pirított hagymadarabokkal. Fincsi volt. A helyi szerzetesek már több száz éve foglalkoznak sörf?zéssel, ami meg is látszott a helyi barnasör kiegyensúlyozott ízén (selymes, de se nem túl nehéz, se nem túl savanykás). A kiszolgáló személyzet hihetetlen sebességgel szállította a hatalmas, megrakott tálcákat a vendégek között. A családok néhány alap problémájára (“én is olyat akarok inni, mint apa/anya!”) kapásból megoldást nyújtanak azzal, hogy az almalét?l a kóláig minden söröskorsóban érkezik. Hiába, idejében meg kell kezdeni a fiatalság sörszocializációját. 🙂 Már majdnem ötöst adtunk a helynek, amikor kiderült, hogy csak EC-jelzés? Eurocardot fogadnak el (se Visa, se Mastercard). Így a számla felét norvég koronában fizettük ki, mert nem volt nálunk elég euró (autó meg az én pénzem a folyó másik oldalán…). Úgyhogy sajnos maximum négyest érdemelnek összhatásban.
A Duna még nagyon kis helyes, bár gyors sodrású. Rá sem ismerne az ember. 🙂 Egy ötletes komp ment a két part között, amin nem volt motor. Egy drótkötél tartott ellen a folyó sodrásának, a kormánylapát a folyó áramlásával együtt biztosította az oldalirányú tolóvektort. Egyszer?, olcsó, környezetbarát.
Szerencsére nem volt dugó a német autópályákon, úgyhogy meglep?en rövid id? alatt sikerült átérni Ausztriába. Végül a németországi kitér?vel együtt fél tízre érkeztünk meg Lábatlanra.
Üdv,
Rzsó
