Szerdán egyedül voltam otthon a három gyerekkel, mert az óvodában szünnapot tartottak (ilyenkor készítik el a következő félév időbeosztását és programjait).
Délután háromra már a gyerekek és én is elég fáradtak voltunk. Erik és Lily közölték, hogy ők álmosak és felmennek aludni. Közösen fel is vitték a játékpárnájukat az ágyba. Lefeküdtek, betakaróztak és közölték, hogy menjenk le. Jó, lejöttem. Veronika amúgy is nagyon fáradt volt már, ideje volt megetetni és elaltatni. Pár percet kibírnak egyedül fenn a nagyok. Hát persze.
Veronika szeme már éppen csukódott le a nappaliban, amikor kacagás és sertepertélés hang hallatszott fentről. Két perccel később aludt is, sikerült lerakni az ágyba. És akkor felmentem a nagyokért, akik éppen – mint utólag kiderült – pattogatott kukoricásat játszottak. 🙂
A fehér golyók a játékpárnából származnak, aminek kinyitották a külső héját és kiszakították a belsőt. A “pattogatott kukoricát” pedig a tenyerükkel merték ki a párnából és terítették szét az ágyon vagy az ágyak között szórták le a földre.
Anya nagy levegőt vesz, ötig elszámol. Nem kap agyvérzést. Gyerekeket egyenként a golyótengerből ki, meztelenre levetkőztet, lábujjak közül, hajból, köldökből, fülből golyókat kiszed és irány lefelé újraöltöztetni. A szobaajtót becsuktam amíg eljutunk négykezes módba (=apa hazaér) és valaki fel tud porszívozni.
Gyuri szerint ez egy vicces helyzet volt és mostmár lassan én is tudok mosolyogni rajta. 🙂
🙂 Igen. És 25 év múlva már nevetsz is rajta és hálával emlegeted, milyen jó milyen szép volt! Csak ezt most még nem tudod. 🙂