A Reykjavik-New York szakasz esemenytelenul telt (bar en nem sokra emlekszem, talan ha fel orat ebren voltam), mindenesetre alig haromnegyed oras varakozas utan szerencsesen be is leptunk az orszagba.
‘Egybol kiprobaltuk az Ubert es elvitettuk magunkat a hotelbe. Vacsorara Mikivel hoztunk jofele barbecue burgert es oldalast, aztan aludtunk. Masnap reggel megneztem a szoba melletti epitkezest. Eleg furcsa volt, hogy az epitok biztositokotel nelkul maszkaltak ezen a fa acsolaton.
Aztan ezen a kepen latszik, hogy meg az ilyen eleg magas epuletek tetejen is vannak parkolohelyek. Nem neztem meg, de normal lakoepuletnek tuntek, akkor viszont eleg pazarlonak tunik a tetejere parkolot csinalni, mert vagy a feljaro vagy a lift (ez a valoszinubb) mondjuk 20 emelet magassagig legalabb 30 parkolohelynyi alapteruletet hasznal el, viszont a teton nem volt 15-20 helynel tobb (ezek is 20 emelet koruli epuletek). Minden epulet tetejen volt ilyen kis viztartaly.
A Bizarre Foods New Yorkrol szolo epizodja ajanlotta a Carnegie Delit, ami kiderul, hogy csak negyed oras setara van a hoteltol. A hely hires a hatalmas szendvicseirol, ki is probaltuk oket:
Sajnos egyebkent jobban neznek ki, mint az izuk. Nem rosszak, de igazibol pont olyan mint egy felvagottas szendvics, csak itt 15 centi felvagott van benne. Ami eppen vagy jol esik, hogy uresen edd (ahogy otthon is elofordul, hogy lecsuszik egy csomag szeletelt teliszalami vagy gepsonka), vagy nem.
Mindenesetre magunkhoz vettuk a kezdo adag kaloriat es nekivagtunk a varosnak.
