Az ut elso allomasa Szent Lucia volt, Rodney-bay-ben volt a tura legkenyelmesebb megalloja, teljesen kulturalt marina, zuhanyzo, ettermek, viz, halozati aram (ez csak kesobb, mert eloszor nem volt adapter).
A sziget a brit nemzetkozosseg tagja, Eastern Caribbean dollart hasznalnak, ez volt a leggyakoribb szo, amit a helyiektol hallottunk. Itt kezdodott sajnos ez a megrohanos viselkedes, amikor hirtelen korulveszik az embert es mindenfelet probalnak segiteni (ha kell, ha nem), vagy eladni valamit. Aztan jon, hogy 25 EC, 10 EC. A marinaban ez elegge visszafogottan ment, de azert itt is volt peldaul eleg takolt ladikkal korbejaro gyumolcsarus:
Reggeli utan kihajoztunk. Az elso kikotonk kb. 10 km-el lejjebb Marigot Bay volt.
Itt tunt fel eloszor, hogy a kikotokben milyen sok eszaki hajo all, foleg sved es norveg, plusz nehany finn. Danokat annyira nem lattam. A svedek kozott meglepoen sok jott jo, de meregdraga Hallber Rassy hajokkal.
Altalaban igaz volt, hogy a kokuszpalmak a turistas helyeken nottek. Ugy tunik, a fejunkben teljesen osszekapcsolodik a tropusi tengerpart es a kokuszpalma, ugyhogy ki is szolgaljak az igenyeinket. Ezen a kepen jo latszik, balra a termeszetes novenyzet, jobbra a turistas strand.
St. Lucian is megjelent, de majd St. Vincenten lesz meg szembetunobb, hogy a durva szegenyseg es lepukkantsag mennyire kozel van a turistas draga helyekhez. Legtobbszor alig nehany meter. Oszinten nem is igazan ertem a helyieket, olyan mintha mar mindent eleve “antikolva” vennenek es kapasbol lepukkantnak nezne ki. 
A kokuszpalmak erdekes veszelyt is jelentenek, amikor kimentunk furodni, a masodik forduloban kihozott csapat mellett leesett egy kokusz a farol. Szerencse, hogy nem talalt el senkit, azert egy ilyen kokusz tuti koponyatorest okozna.
A hely nagyon kellemes volt, el tudnek itt tolteni par napot a csaladdal is. A hegyoldalban szetszorva vannak a hotelhez tartozo hazak, lent a parton az etterem.
Igazibol nem is emlekszem ra, hogy mit ettunk, valami halat valoszinuleg, a kilatas jobb volt, mint az etel, bar valoszinuleg vacsorara sokkal jobban keszulnek. Mindenfele tematikus esteket hirdettek es amikor indultunk vissza a hajora, akkor kezdtek el felfuteni a grillt.
Visszafele a dingivel elment az elso csapat, aztan a masodikban maradva megkerdeztuk az etterem vizitaxijat, hogy kivinne-e minket a hajora. Aztan vegul a dingi gyorsabb volt, ugyhogy Attila egyedul erkezett hozzank a katamaranon Aron ebedjevel.
Ezutan felszedtuk a horgonyt es tovabb indultunk a hely emblematikus hegyei, a Pitonok fele.
