Friedrichshafen egeszen vegyesen alakult.
Mar a megerkezes is furan sikerult, mert a hotel egeszen kihalt volt, aztan kiderult, hogy hatra, az epulet moge kellett beallni az autoval aztan felhivni a portast, aki aztan nehany perc mulva megjott a kulccsal.
Akkor meg csak gyanus volt, de azota mar teljesne biztosak vagyunk benne, hogy ez korabban egy kupi volt. Kicsi szobak, az utcarol teljesen foliazott ablaku etterem, a hatso udvarban parkolohelyek, hatulrol irodan at megkozelitheto szobak, mindenhol redonnyel :-), nehany fura szobor. Ezzel egyutt, a berendezes teljesen korrekt es uj volt, a szemelyzet pedig tenyleg nagyon igyekezett. Ezzel egyutt sajnos messze tul dragak voltak (csak szallast es reggelit kertunk, nem volt mas szolgaltatas :-)) es a foglalt negyagyas szoba helyett ketto ketagyasat kaptunk, ami lehet, hogy felnotteknek nem gond, de nekunk egeszen problemas volt elosztani a csaladot.
Masnap a nap csalodasa volt a Zeppelin muzeum. Egyreszt, a tartalom nulla. Van egy nem eredeti torzsszekcio, amiben ket fulke latszik, plusz a muszaki kiallitast eppen felujitottak (kb. 150 nm), persze errol nem szoltak. Az epulet harom szintjebol kettot pedig a “muveszet” foglal el, szoval kepek es szobrok. A Zeppelin muzeumban.
A vegso dofest viszont a szemelyzet kiallhatatlansaga adta. Mar megint, a legproblemasabb korosztaly, 50-60 kozott, az epulet nehany evvel ezelotti felujitasakor oket is ki kellett volna cserelni. A szuksegesnel kb. ketszer-haromszor tobb alkalmazott volt, mindenhol az utalatos muzeumi teremorneni/bacsi, aki teljesen olyan, mint egy portas, radszol, okoskodik, rendezkedik, mert kulonben nem lehetne latni, hogy van ertelme ot fizetni.
Szoval, ezek levetettek velem a gyerekhordozot, merthogy nem ferek madj el, meg mittudomen (semmi eredeti nincsen a muzeumban, ami esetleg ertekes, az fel centi plexi mogott). Mondtam, hogy higgyek el, semmi gond nem lesz, barlangban is masztam mar a hordozoval, mindenkinek igy lesz jobb. Ezt a jegyellenor meg is ertette, de persze az elso neni bent elkapott, hogy hat a nagyhatizsakot, azt nem lehet, hat nem fer el.
Nem voltak hajlandoak tovabbengedni (itt kellett volna visszafordulni), de azt mondtak, hogy a hordozo helyett adnak egy babakocsit. Jo. A penztarnal erre zalogot akart kerni,miutan beadtam a hordozot, hogy a 30 euros babakocsit visszahozzuk. Mondtam, hogy szerintem azert a hordozo legyen mar eleg (280€). OK.
Elindulunk be, az egyetlen erdekesebb hely a torzsszekcio volt, megnezuk, eppen fordulunk egyet a folyoson benne, erre a neni jon es “ooo, hat ide nem lehet bejonni babakocsival”, na itt mar kozel voltunk az uvolteshez, mert ez volt az egyetlen nyomorult hely, ahol esetleg rosszabb lehetett volna a hatizsakkal (nem), de ide meg ezt a vacakot sem engedtek be, szoval nyugodan johettunk volna a zsakkal es itt letehettuk volna szelen.
Ugyhogy vegul egy-egy gyerekkel az mindket karomon szepen 1 meter szelesen jartam vegig mind azt a 10 metert, persze igy sokkal jobban akadalyoztam, mint a zsakkal, de ez persze mar senkit sem zavart. Amugy csont nelkul elfertunk volna.
Az egyetlen erdekes kep, amit csinaltunk az ez volt: az Airbus 380 es a Hindenburg meretaranyos makettjei.
Pancsolas a muzeum elotti szokokutban:
Szerencsere a nap masik programja, a Dornier muzeum sokkal jobban sikerult. Egyreszt, en nem tudtam, hogy Dornierek ennyit kiserleteztek a toloerovektor-valtoztatassal (a nyitokepen is egy helybolfelszallo prototipus lathato). Masreszt ez a repuloteren van, ahol sok kis- es nagygep repult.
Zeppelin NG repules kozben:
Plusz lathattunk egy Dornierl Wal-t, amit Amundsen is hasznalt az expedicioin (norveg felsegjel volt a kiallitott gepen).
Nagyon erdekes resz volt a kapcsolat egyeb tudomanyteruletekkel. Ez egy veseko-zuzo berendezes. A Dorniernel jottek ra, amikor a gepeket ero lokeshullamokat kutattak, hogy a test kb. ugyanugy vezeti a lokeshullamokat, mint a viz. Ezertha a vizben keltenek egy lokeshullamot, az szinte veszteseg nelkul lep be a testbe. Ezutan csinaltak egy ugyes fokuszalo berendezest, amivel, rontgeniranyitas alatt, pontosan a vesekore tudtak fokuszalni a hullamot es nehany szaz hullammal sebeszeti eljaras nelkul zuztak porra oket.
A gyerekek is elveztek, mert egyreszt meg lehetett tapogatni a repuloket, masreszt voltak ilyen aranyos, botkormannyal vezetheto kis repulok. Lily meg eppen kicsi hozza, a laba nem erte el a pedal also allapotat. Persze azert megoldottak es nehany perc mulva mar Erik vitte ot korbe-korbe. Aztan hogy persze itt is rank szoljon a muzeumor, hogy nem szabad ket gyereknek ulni egyszerre a gepen.
A kulteri kiallitas masodik legerdekesebb gepe nekem ez a tengereszeti jaror volt, mert meg lehetet nezni a bombakamrajat.
Ami igy nezett ki. Ide lehetett fuggeszteni peldaul torpedokat es melyvizi bombakat.
A muzeum ettermeben ebedeltunk, nagyon kellemes hely, jo terasszal, ahol jatszoter is volt. Itt figyelni kellett a gyerekekre, mert a nemet gyerekek nem voltak felkeszulve a norveg ovodan edzett gyerekeinkre, akik kb. 2 perc alatt zavartak el mindenki mast. Kulon figyelni kellett rajuk, Lily egy 5-6 eves kisfiut majdnem a szulei asztalaig zavart, rendesen ment utana :-). Aztan megbeszeltem veluk, hogy aki bantja a tobbieket, az eljon a jatszoterrol es akkor kb. negyed ora alatt vissza mereszkedtek a tobbiek.
