Sziasztok!
Gondoltam írok pár sort arról, hogy hogyan is alakult ez a bizonyos kedd délután.
Mivel már jópár hete vártuk Lilykét, Gyuri rendszeresen igyekezett hamarabb hazajönni a munkából. De kedden persze beraktak egy plusz megbeszélést és utána boltba is kellett mennie. Így jött el a délután három óra, amikor elkezdtem furán érezni magam. Írtam is Gyurinak egy SMS-t, hogy ha még nem ment be a boltba, akkor már ne álljon ott meg, mert valami van. Mint utóbb kiderült, ez jó ötlet volt.
Nem sokkal azután hogy hazaért, elkezdett a menstruációs görcs szer? érzés er?södni és ismétl?dni. Úgyhogy sárga riadót rendeltünk el: elkezdtünk felöltözni, felhívtuk a kórházat és üzentünk Zitának és Harinak a lehetséges Erik-felvigyázásról. A kórházban hezitáltak, hogy bemenjünk-e ilyen korán, de ellentmondást nem t?r? volt a hangunk (értsd Gyuri hangja), úgyhogy végül ráálltak.
Irány a kórház, be a városba. Majdnem dugó (hogy miért akar mindenki fél ötkor Osloba menni??). Vadbarom az autópályán beint, nem baj, nem kötekszünk, csak érjünk be. Kedélyes csevely az autóban, egyre hosszabb csöndekkel tarkítva, amikor inkább befelé figyeltem.
Háromnegyed ötre értünk a kórházba. A szülészn? megvizsgált és közölte, hogy valami peremet azért érez. Erre én egy kicsit elkeseredtem, mert úgy értelmeztem, hogy akkor kb. 1-2 cm-re lehetek kinyílva és már el?re morcogtam magamban a következ? 5-6 órányi tágulási szakaszra várva. Mint kiderült tévedtem, ezt úgy kellett érteni, hogy még nincs teljesen kinyílva (azért van perem): 9 cm-es méhszájjal értünk a kórházba ugyanis.
Gyuri mondta, hogy akkor elviszi Eriket meg?rzésre, de a szülészn?k közölték, hogy inkább ?k jöjjenek ide. Öt óra körülre már olyan er?sek voltak a fájások, hogy inkább kiküldtem Eriket és Gyurit a szül?szobából. Mondjuk amúgy is kimentek volna, mert Hari már majdnem odaért, hogy elvigye Eriket. 17:05-kor beindultak a tolófájások, nem sokkal utána a szülészn? burkot repesztett. 17:25-re kinn volt a kicsi. Gyuri kb. eddigre adta le Eriket és már babasírásra ért vissza a szül?szobába. 🙂
Összességében minden gyorsan és jól ment. Nagyon örülünk, hogy ilyen egyszer? szülés lett.
A két szülés között legnagyobb különbség talán a tudatállapotomban volt. Az els?t gyakorlatilag delíriumos állapotban, félig egy párhuzamos univerzumban tölöttem. Csak homályos, villanásszer? emlékképeim vannak. A mostaniban viszont végig magamnál voltam, tudtam beszélni a szülészn?kkel, és szinte mindenre tisztán emlékszem.
Másnap már haza is jöttünk, két nap múlva már kutyát sétáltattam… A legnagyobb szülés utáni panaszom a fáradság és a minden izmot átjáró izomláz.
Hasonló szüléseket kívánok minden kedves barátnémnak!
Rzsó
