Erik furán ugrál le az ágy széléről a hálóban.
A: Mit csinálsz?
E: (komolyan, arcán elmélyült koncentráltság) Repülni próbálok.
Lily egyszer csak eltűnik a szobából, pár perc múlva a hálóban találom meg. Az ágyon hason összekuporodva, az arca a kezébe temetve, az ágyba fúrva.
A: Mi a baj, Lily?
Lily oldalra fordítja a fejét, bájosan mosolyog: Kő vagyok!
Erik (gyengéd hangon): Anya, nézd, kakiltam egy nagyot meg egy szivecske formájút. Neked. Mert szeretlek. 🙂
Erik elérte az 5 év/110cm határt, így már elvihettem gokartozni. A lányok még sajnos túl kicsik, ezért a sírást elkerülendő őket nem vittem.
Amikor megérkeztünk az épülethez, a gyerekgokart rész előtt volt egy felnőtt versenyautó is kitéve. Erik ettől eléggé megszeppent, és nem akart bemenni a terembe. Mint utóbb kiderült, azt hitte, hogy azt a nagy autót kell majd vezetnie. 🙂 Végül abban állapodtunk meg, hogy bemegyünk megnézni az autókat és ott majd eldöntheti, hogy szeretne-e vezetni. Persze amint meglátta a kis gokartokat rögtön megváltozott a véleménye és már vezetni akart.
Azért az látszik, hogy a 110 cm teljesen a legalja ezeknek a gokartoknak. Pluszban felhajtott egy magasított a srác a pedálokra és párnával is előrébb tolta Eriket.
Tovább »
